Köret

Kozák Csaba válogatott írásai – kulturális heti- és havi lapokban megjelent cikkei, kiállítás-megnyitói, katalógus szövegei – könnyeden, koncentráltan és szellemesen foglalják össze fél évtized hazai művészeti eseményeit. A 77 írás zöme kiállításokhoz kötött, de van köztük műterem és helytörténeti gyűjtemény bemutatása vagy éppen szoboravatás, személyes képet adva a kortárs művészeti szcénáról. Ez egy nagyon nehéz műfaj, melynek Kozák Csaba mestere.

Fitz Péter, művészettörténész

Kozák Csaba kiállítási kritikánk legújabb kötetét kézbe véve, az ember titokban somolyog a bajsza alatt: na, itt sem marad kő kövön. A szövegeket olvasva azonban szívesen csalódik: személyében nem holmi gyomorbajos ítész, hanem egy kedélyes műtárgy-barát + egy szenvedélyes kiállítás-látogató + egy felkészült szakember + egy velejéig tájékozott értelmiségi osztja meg velünk művészeti kalandozásainak élményeit. „Belenézem magam a képbe” – írja és mi vele együtt nézzük a műveket, szavai nyomán látjuk is őket, sőt, látjuk a különben láthatatlan szálakat, amelyek a világhoz fűzik oket. Kozák könyve – ahogyan ő mondja Carlos Aquilino festményeiről – „vitális, vidám, játékos és csuklóból profi”.

Kovalovszky Márta, művészettörténész

Hogy miért kéne elolvasni Kozák Csaba kötetét? Mert írásai (nem kritikái!) révén megelevenedik az elmúlt évek budapesti művészeti színtere. Érzékletes elemzései nyomán mi is ott járunk a termekben, a művek szinte tapinthatóvá válnak, „színük és szaguk” lesz, kibontakoznak az alkotói intenciók. Mert nincsenek előítéletei, ugyanazzal az alapossággal tárgyal idős grafikust-festőművészt és pályakezdő szobrászt. Mert jól ír, lendületből, üdítő frissességgel. Mert…

Pataki Gábor, művészettörténész

Kozák Csaba írásai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az eleven, jelenkori művészeti világ nemcsak abból a tíz-húsz művészbol áll, akit figyelünk, akit nagyra tartunk, s akire fogadást kötünk (nagyon bizonytalan, nagyon kockázatos és sokszor nagyon esetleges, hogy ugyanis majd ők „maradnak meg”). Hanem abból a sok százból, s legalább három nemzedékből, akiknek egy része – az egészet persze senki nem láthatja át – itt nyüzsög ennek a könyvnek a lapjain. A művészeti világhoz hozzátartoznak a helyek – Kozák indulásához a Műcsarnok, az FMK, a fiatal művészek legendás klubja -, hozzátartozik a Mester – Kozáknak Frank János, a nagyszerű művészeti író és kiállításrendező -, hozzátartoznak a séták a galériák között, s mindenekelőtt a kiállítások, amelyekről e könyv beszámolói szólnak.

Radnóti Sándor, esztéta