Az új, a Kronosz és Tsa-i. címet viselő sorozat darabjai kerekded foltokból, elliptikus háló-mintákból épülnek fel. Egyes festményekbe a művész a kompozíció lényeges alkotóelemeként papírra nyomtatott mintákat applikál. Az új művek az előzőekhez képest oldottabbak, lazább színvilágúak.
A Braun-féle kép rétegei egy-egy raszter, vonalháló, vagy foltokból építkező struktúra. Az így létrejött rétegek, mint egy-egy hullámcsomag hatnak egymásra a fizikából ismert interferencia-jelenséghez hasonlóan. Különösen jól megfigyelhető ez azokon a képeken, ahol ugyanazt a vonalhálót festi a festő az előző rétegre.
Ilyenkor az apró, de gyakori ismétlődések megzavarják a szemet, a vonalháló vibrálni, lüktetni kezd. A megzavart szem egy idő után nem tudja eldönteni, hogy melyik a felső és melyik az alsó réteg, tehát a kép sajátos térviszonyai is felborulni látszanak.
Hasonlót tapasztalunk a kaleidoszkóp lassú mozgatásakor. Ezek az optikai hatások ismertek az álmokból, a pszichedelikus élményekből és tapasztalatokból. Braun képeit szemünk a központi idegrendszerbe juttatja, amelyik megzavarodik, elbizonytalanodik. Színei önálló életre kelnek az optikai turbulencia miatt, s bár műveinek koncepciója hasonló, mindegyik képe más-más festői élményt nyújt.