A „Kultúrállamok: A modern életre alkalmazott művészetek és technikák nemzetközi kiállítása” az 1937-ben Párizsban megrendezett „Exposition Internationale des Arts et Techniques appliquées ŕ la Vie Moderne”-tól kölcsönözte az alcímét. Ez a világkiállítás szolgáltatta talán az egyik leglátványosabb példát Nemzet és Kultúra kapcsolatrendszerének önellentmondásaira. Hetvenegy évvel később ez a kiállítás újra felteszi a kérdést: mi a kapcsolat a mai Európa politikai és kulturális entitásai között?
A „Kultúrállamok” projekt fő szempontváltása a hagyományos világkiállításokhoz képest az, hogy nem a nemzetállam a kiindulópontja a területi alapon történő katalogizálásnak. A kutatás fókuszpontjait olyan egykori független államokra irányítjuk, melyek a múlt században tűntek fel, hogy aztán hosszabb-rövidebb idő elteltével újra eltűnjenek egy újabb határmódosítás eredményeképp.
A 20. század folyamán több mint ötven – mára főként nagyobb államokba ágyazott, vagy államok között felosztott – európai terület vált szuverénné. Függetlenségük időintervalluma néhány naptól évtizedekig tartott. Ezen ideiglenes államalakulatok vizsgálata révén betekintést nyerhetünk a területi legitimáció megszerzésének konfliktusoktól sohasem mentes folyamatába, valamint megfigyelhetjük a hatalmi tényezők erővonalainak hatását a különböző kulturális alakzatokra.
A „Kultúrállamok” keretein belül e területeket olyan potenciális kulturális zónáknak tekintjük, melyek az Európai Unió további fejlesztésének valós alanyai lehetnek. Egyfajta geopolitikai gyűjtőlencseként alkalmazva őket, más megvilágításban tárul elénk egyfelől a kontinens közelmúltjának történelme, másfelől az EU azon törekvése, hogy önmaga kulturális identitását a háborúk történelmi leckéjét túlélő nemzetállamokra építse.
Az „eltűnt államok” témaköre szorosan kapcsolódik az egyes államok területi koherenciájáról alkotott közfelfogáshoz. Mik azok a minimális kulturális, politikai és gazdasági sajátosságok, melyek alapján egy adott földrajzi zóna autonómnak tekinthető? A konfliktusok története miként alakítja a határokon átívelő viszonyokat? A pavilonok Európáját építjük?
A kontinentális történelem olyan speciális időszakában élünk, melyben politikai és gazdasági szövetségük megerősítése érdekében az európaiak „nemzetfeletti” fokozaton próbálnak gondolkozni, többek között olyan új típusú zónák létrehozásával, mint például az Eurorégiók.
A territoriális entitások újradefiniálásának e folyamata törékeny egyensúlyban van egyfelől az EU jogi definíciójával, miszerint az EU voltaképpen 27 nemzetállam szövetsége, másfelől a kontinens kulturális diverzitásával, melyet több száz politikai és kulturális értelemben vett kisebbség alkot és alakít.
Ez a tipikusan modernista dinamika az, amit a projektünk szeretne kisajátítani és analizálni, azzal, hogy vizsgálatának tárgyául Európa közelmúltbeli történelmét jelöli ki. Miképpen épül a „Politikai Európa” problematikája kulturális önellentmondásokra?
A közelmúltban (f)eltűnt „kultúrállamok” esettanulmányaira alapozott „pavilonok” a következő témaköröket érintik: a kultúra határokfelettiségének európai paradigmája; a 19. századtól a „Végtelen Átmenet” periódusáig tartó időszak kulturális konfliktusainak „transzhisztorikus” relevanciája; valamint az európai földrajzi zóna kultúrtörténete, mint a területi újrarendezések többrétegű alapzata.
www.societerealiste.net