lakások / lakosok

A berlini B-wohner csoport (Lidia Tirri és Ylva Queisser), a Pécsi Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék és a Robert Bosch Alapítvány kultúrmenedzser programja közös projektje. Lidia Tirri fényképeivel.

A „Stalinallee” mint reprezentációs szerepet betöltő sugárút a szocialista Kelet-Berlin nagy presztízsprojektje volt. A ma Karl Marx-allee-nak nevezett sugárút mentén 14 igazán díszes épület található. ezek az 1950-es évek elején nőttek ki „Friedrichshain” munkásnegyedének második világháborús romjaiból. Ott az épületállomány csaknem 70%-a megsemmisült, s nagy volt a lakásínség. a Sztálin sugárút lakásai az átlag embereknek polgári kényelmet kínáltak, olyat, amilyet maguknak soha sem tudtak volna biztosítani: csempézett fürdőszoba, parkettázott helyiségek, központi fűtés, szemétledobó akna, lift – messze felülmúlva az átlagos bérkaszárnyák színvonalát. Nemes anyagok, gazdag ornamentális díszek borították e lakópalotákat – a moszkvai előképeknek megfelelően. A meisseni kerámiából készült világos csempehomlokzatok tovább erősítették a klasszicista építészet játékos hatását: a házak akár a díszes torták, mintha cukrászmesterek készítették volna őket.

Néhány évvel később Pécsett is megkezdődött egy új, szocialista eszmények szerinti városrész építése. Neve újmecsekalja lett, amelyet később a máig használatos „Uránváros” elnevezés váltott föl. A városrész névadója, a szovjet kezdeményezésre megnyitott uránbánya, amely a több ezres, az ország különböző részeiből idesereglett munkásságnak 1955-től kezdett el lakásokat, és később megfelelő városi infrastruktúrát építtetni. A paneles építési technika bevezetése 1960-tól egy nagy kiterjedésű városrész felépítéséhez vezetett, amely nem csak az uránbánya alkalmazottainak biztosított korszerű lakásokat. Az általános lakáshiány idején sok más család is jutott itt fedélhez, s élvezhette a modern, világos és jól fűthető lakások kényelmét. Az uránbánya bezárásáig mégis a bányavállalat maradt a városrész legfontosabb intézménye, amely alkalmazottainak nem csak munkát és lakásokat kínált, hanem továbbképzéseket és szabadidős programokat is.

A kiállítás, amely a pécsi és a berlini lakótelep első lakóival készült interjúkon alapszik, magukat a városlakókat, az ő tapasztalataikat és életútjukat szeretné bemutatni fotók kíséretében. ily módon nagyon személyes bepillantást nyújtva a két városrész történelmébe, melyek változatos múltja a széles nyilvánosság számára máig ismeretlen maradt.