Kelemen Károly (1948) acb Plusban rendezett kiállítása ̶ elsősorban a művész kilencvenes években készült műveiből válogatva ̶ betekintést nyújt az alkotó magánmitológiájának jellegzetes elemeibe. Ilyen Teddy, a mackó, aki a nyolcvanas évek közepén tűnt fel Kelemen alkotásaiban, és éppannyira hőse mint mellékszereplője a Kelemen művein kibomló, művészettörténeti toposzokon, referenciául használt alkotói életműveken átvezető vándorútnak.
Kelemen eszköztárában az avantgárd ilyen módon történő deheroizálása és a kisajátítás gesztusai már korai, a hetvenes évek végén készült radírképein, „grafitfestményein” is kiemelt helyet foglalnak el. Az alkotó ezeken a műveken az avantgárd művészet ikonikus mozzanatainak dekonstruálását hajtja végre, majd ezt a gondolatot kibővítve, a nyolcvanas évek elején bekövetkezett „festői fordulata” után színes, vibráló, figurális vásznain, épített képein és plasztikáin különböző művészettörténeti korszakok átírása, kultúrtörténeti és politikai jelképek használata válik meghatározóvá.
A címét az egyik kiállított festményről (egy 1987-ben elkezdett sorozat darabjáról) kölcsönző kiállítás a művész kisméretű Preparált absztrakt festményeiből is felvonultat egy válogatást. Ezek a képek az absztrakt festészet útjait, a „tiszta festőiséget” demonstrálják, de a játékállatok szemére emlékeztető, valójában állatpreparátorok által használt szemek vászonra való applikálásával antropomorffá is teszik a létrehozott kompozíciókat.