Le a hegyről – fel a hegyre

A Síkhegy csoport nevét Aljubyn Sara tadzsik urbánus költő Mimózagenetikai infrastruktúrák bebábozódása hajnali három óra négy perckor című lúgozatlan pánikregényéből kölcsönözte.

A Síkhegy csoport egy középgenerációs, Debrecenhez kötődő képzőművészekből álló művészgaleri, akik az alföldi hegynélküliség domborzati, szellemi és fizikai kétdimenziós voltától idegenkedve, s mégis abban langyos vízi életmódot folytatva azon gondolkodnak, miért nincs egy olyan hely, ahonnan szép a kilátás. Mert nincs, de ezt ők képtelenek tudomásul venni és ennek következtében kétségbeesetten alkotnak.

A csoport tagjai hűek nyíltan vállalt mogulizmusukhoz, kompozícióikban tetten érhető az absztrahált átlényegülés, amely nélkülözhetetlen az itt látható alkotások valamint az azokat magáénak tudó mágikus tér megteremtéséhez.

A kifelé forduló világ és benne az elvágyódó, kitekintő ember hasztalan próbálkozásai a nem kézzelfogható manifesztálására minduntalan visszavezetnek bennünket egy alapkérdéshez. kik is vagyunk valójában és hol helyezzük el magunkat?

Az alkotók tovább boncolgatják a kérdést és lehetséges válaszokat is adnak. Nekünk ‘csupán’ döntenünk kell, hogy befogadjuk, magunkévá tesszük ezeket a reflexiókat vagy hagyjuk a csudába és kerengünk tovább a bizonytalanság némán szinkronizált poklában.

Burai Árpád