Bár a kiállítás látogatója egy fejlődési fonalat sejtető, spirálvonalban emelkedő ív mentén elhelyezett képernyőkön kronológiailag egymást követő darabokkal találkozhat, le kell szögeznünk, hogy Szacsva y videó munkássága mégsem egy lineáris fejlődésvonal mentén épített világ. A művész a lehető legváltozatosabban használja a videó eszközét. A nem-műfajspecifikusan dolgozó művészek kíváncsiságával közelíti meg újra és újra ezt a sokarcú médiumot.
A „történeti spirál” első állomásaként felszerelt monitoron a még Franciaországban, videó szakon posztgraduális hallgatóként készített sorozatát lehet majd látni (Ujjgyakorlatok, 1996), melyben a médium mibenlétére reflektál. A következő képernyőn egy igencsak eltérő témájú, játékos, álnarratív széria fut (Figuratív, 1996), ami viszont a bonyolítás, vagyis az idő és egymásra következés összefüggéseit tanulmányozza.
Egy további készüléken az 1997-ben Angliában forgatott, a videót inkább csak dokumentáló, „átlátszó” médiumként alkalmazó I’m home when I’m not című munka lesz látható, mely valójában egy kéthónapos akciósorozat összefoglalása. Ezután következik a Kemény élek, lágy átmenetek című munka, mely egy New York-i felhőkarcolókat lágyan körbejáró meditatív képsor. Ezt a 2004-ben készült Séta a birodalomban című mű, egy politikai filozófiai könyv (az Empire) korrektív olvasataként elkészített videó követi.
Bármeddig sorolhatnánk a műveket, mindig más és más témáról és annak megfelelően más és más képnyelvi megközelítésről kellene beszámolnunk. Van itt még tévéközvetítésre reflektáló video-performansz (Újabb ujjgyakorlat) hírszövegekből kompilált video-könyv (126 hír), interneten gyűjtött képek egymásba morfolása (Pericycle) és analóg fényképezés útján készített krono-fotográfia animáció (Cím nélkül és vég nélkül) valamint, a lista végén a kiállítás címadó videója, az augusztus 20-án felvett légiparádé és tűzijáték egymásra montírozásából létrejött showbiz-apokalipszist idéző fény-hang kompozíció.
Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi tartja egyben ezt a színes együttest? Van-e közös nevező? Van-e keret vagy perspektíva, mely képes támpontokat nyújtani ahhoz, hogy koherens művészi diskurzust alkothasson e művek sora? Szacsva y Pál szemmel láthatóan nem képnyelvi szinten kíván közös nevezőre jutni önmagával, hanem művészetét megalapozó világnézeti kérdésekben próbál bizonyos tektonikai törésvonalakon belül maradni.