A Lélekben tomboló háború című kiállítás egy olyan művészeti kutatási folyamat eredményeként jött létre, amely a fent említett magyar közgyűjtemények kisplasztikai anyagát vizsgálta. A kutatás az agresszió kisplasztikai műfajú ábrázolásaira irányult, olyan művekre, amelyek mélyrehatóan elemző és érzékletesen láttató módon írtak le agresszió mintázatokat, militáns témákat és hadi cselekményeket. A projekt szempontjából érdekes kérdéseket azonban azok az elképzelések vetették fel, amelyekben az egyes, autonóm művek összekapcsolódtak, illetve sorozattá formálódtak.
A galéria terében megjelenő fiktív (belső) táj – csatatér – lehetőséget teremt arra, hogy az önálló műtárgyak között dialógus-helyzet jöjjön létre, aminek köszönhetően olyan másodlagos jelentések kerülnek elő a művek tudatos (autonóm) horizontja mögül, amelyek a kollektív tudattalanról, vagy tudalattiról beszélnek.
A Kis Varsó komoly, ám mégis játékos montázs formájában végez feltárást a magyar kulturális emlékezet archívumában, a szobor újra-kontextualizáláson alapuló praxisukhoz való visszatéréssel pedig a művészcsoport a történelmi identitás-képzés művészeti szimbolikáját kutatja. A Lélekben tomboló háború azon Kis Varsó projektek sorába illeszkedik, amelyek a szobrászat társadalmi – még inkább közösségi – funkcióira és szimbolikus működésmódjaira kérdeznek rá – arra, hogy milyen szerepet töltenek be ezek a tárgyak a kulturális emlékezetben, miként alakítják maguk is az ábrázolásuk tárgyáról és a történelmi narratívákról való gondolkodást.