Lélekjelenlét-képek

Szabó Lajos (1902, Budapest – 1967, Düsseldorf) kalligráfus és gondolkodó. Kassák Munka-körében indul, majd onnan 1930-ban Kassáknak a Szovjetunióval szembeni – számára túl kevéssé kritikus – viszonyulása miatt távozik. Kilépésekor, élükön Justus Pállal legalább ötvenen követik. A megalakuló, ún. oppozíciós – egyszerre antikapitalista, antihorthyánus és antibolsevista – mozgalom egyik vezéralakja lesz. Még a Munka-körben ismerkedik meg Vajda Lajossal. E barátságnak a magyar szellemi életre gyakorolt hatását kevesen ismerik, a kiállítás többek között erről is számot akar adni.

1930 őszén az oppozícióban megismerkedik Tábor Bélával, szoros barátságuk és munkakapcsolatuk eredménye az 1936-ban megjelenő Vádirat a szellem ellen c. könyv. 1937-ben jelenik meg A hit logikája c. füzete. Emblematikus mozzanat: a két Lajos, Szabó és Vajda, valamint Tábor közös folyóiratot tervez. A címlapot Vajda Lajos készíti, a vezércikket Tábor Béla írja, Szabó az Adalékok a marxizmus bírálatához c. írásával szerepel, ám a Habonimnak összesen egy példánya maradt fenn.

1944-ben Auschwitzba deportálják; túléli. Hazatérését követően az 1945 őszén megalakuló Európai Iskola keretei között előadásokat tart. Szoros kapcsolatban áll Fülep Lajossal. 1945-46-ban Mándy Stefánia és Tábor Béla Haris közi lakásában folynak a mára már legendássá vált ún. Csütörtöki beszélgetések Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla között.

Szabó ugyanitt fiataloknak szemináriumot indít 1946-48 között a pszichológia, halmazelmélet-kritika, nyelvmatézis, jelelmélet és prizmatika (esztétika, etika, logika hármasegysége) tárgykörökben. Egyik előadásában Vajda „kozmogrammatikus festészetének” az egész modern festészeten belüli centrális jelentőségét elemzi. 1948-tól 1989-ig nem jelenhetnek meg írásai. Az Életünk című folyóirat 1989/9-10-es különszáma és a Kotányi Attila és Kunszt György által a Lélegzet Könyvek sorozatában 1997-ben közreadott Szemináriumi előadásainak első kötete után 1999-ben látnak napvilágot összegyűjtött írásai Tény és titok címmel.

Az 1950-es évek elejétől készít kalligráfiákat. Első lakáskiállításán Hamvas Béla így kiált fel: „Megint Lajosnak sikerült az áttörés!”. 1956-ban elhagyja Magyarországot, ´57-ben mások között Bálint Endrével, Kotányi Attilával és Vajdával a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban állít ki, majd Düsseldorfban, Essenben, Hagenben is. Megismerkedik Ernst Bloch-hal; Yehudi Menuhin Szabó képei láttán egy levélben ezt írja: „a vonalak olykor szinte zenévé válhatnak”. 1967-ben Düsseldorfban hal meg.

Magyarországon három nyilvános kiállítása volt: 1980-ban a Fiatal Művészek Klubjában, 1995-ben Pannonhalmán, 1997-ben az Ernst Múzeumban. Ez utóbbi kiállítást 1998-ban Düsseldorfban is megrendezték, ennek apropójából adták ki a képeiből és szövegeiből a rendező Kotányi Attila által összeállított EIKÓN katalógust.

A jelen kiállítás anyaga a művész hagyatékából származik, egy műgyűjtő tulajdona. A kiállításon látható lesz Vajda Lajos, és az Európai Iskola néhány, Szabóval szoros kapcsolatban álló képzőművészének vagy barátjának: Bálint Endre, Gedő Ilka, Jakovits József, Vajda Júlia, Veszelszky Béla stb. egy-egy műve is.