A fotográfiák a meghatározhatatlanul jelenlévő nőiség non-verbális szimbólumrendszerét rögzítik szubjektív pillanatokban.
A portrék alanyai a hétköznapok megismételhetetlen szépségei, akik tudtukon kívül testesítik meg a nőiesség viselkedésmintáit.
Olyan környezetben, ahol személyiségükhöz hűen kibontakozhatnak és a csipke, bársony, organza, azaz a „nők barátai” által önmaguk virágaivá válhatnak.