Létrák és tüskék

Orosz Péter (1951-2015) Munkácsy-díjas szobrászművész a kortárs magyar művészeti szcéna egyik különleges alkotója. Gazdag életműve mellett közel 30 évig a budapesti Műcsarnok kurátora volt, 8 éven át pedig a Magyar Szobrász Társaságot vezette. A Szófiai Képzőművészeti Akadémián ugyan akadémikus képzést kapott, de már első tárlatain kiderült, hogy egy olyan szobrászati nyelv kialakítására törekedett, ami kizárólagosan az övé.

Kezdetben az Art brut szellemiségéhez közelálló nyers, durva faszobrokat készített (pl. Schmüle, 1980; Hasítás, 1980; Hommage a Csoszogi, 1982), ezekkel párhuzamosan líraibb műveket is alkotott (pl. Kaszahegedű sorozat; 1981-85), majd felhasználva a létra és a csúzli szimbolikáját, ezeket is sorozatokba rendezte (Létrák, 1982-84; Szerelmes csúzlik, 1983). Műveit eperfából (és annak háncsából), fenyőből, fűzfából, akácból, szőlővesszőből, és mindezek együttes használatával alkotta, de alapanyagai között feltűnt az ólom, a vas, a textil, ám legjellemzőbb motívuma mindig is a gleditsia (tövises lepényfa) vagy másik nevén Krisztus-tövis volt.

A kilencvenes években fából és szögesdrótból állított össze kocka- és gömbszobrokat, az egyiptomi fáraók inspirálta műveket, majd a csonkolt karácsonyfa vált művei alapanyagává. Egyaránt alkotott installációkat és köztéri munkákat. Útja az absztrakcióból az ábrázolóba oda-vissza tartott, miközben geometrikus fragmentumok is megjelentek művészetében. A tárlat egy nagyívű válogatást mutat be Orosz Péter munkásságából.