Bukta Imre, feLugossy László és Szirtes János műveinek témája a túl-lét. Itt és ott, kint és bent – mindig túl a küszöbön. Átlépve a város határait, de vissza is térve oda. Elindulni a házból az utcára, a természetbe, majd megérkezni haza. Ebben a perspektívában új értelmet nyer a hely. A fizikai és a szellemi, a valóságos és a virtuális hely. Az otthon és az otthontalanság megélése, a vándorlás és a megállapodás igénye. A művészet és a művész helye.
A szentendrei MűvészetMalom udvarában az ódon és a modern, a romos és a felújított épületrészek együttese különös atmoszférát sugall. Ez a sajátságos hangulat szervesen kapcsolódik egy immár fél évszázados történethez, amely a városban élő művészek felvetéseiből, koncepcióiból, küzdelmeiből állt össze, és amely arról szólt, hogy legyen végre önálló múzeuma, de legalábbis egy színvonalas kiállítóhelye Szentendrén a képzőművészetnek.
A MűvészetMalom kialakítása erre tett kísérlet. Ezzel kapcsolatban általánosabb szinten is felvethető: miként lehet megjeleníteni avíttas körülmények között, az enyészettel küzdő falakon, anakronisztikus terekben progresszív művészeti hagyományt, és hogyan kapcsolódhat mindehhez a kortárs művészet? Természetesen a városról is szó van: miképpen fejezhet ki egy lassan skanzenné kövesülő kisváros eleven művészeti tartalmakat?
Három olyan alkotó reflektál munkáival a szentendrei művészeti hagyományhoz fűződő viszonyára, akiknek a művészete – részben vagy egészben – itt teljesedett ki, de már nem kötődnek szorosan a városhoz. Ilyen módon egyszerre látják kívülről és belülről a helyet, reflexiójuk közvetlenül érinti saját alkotói pályájukat is.
Bukta Imre, feLugossy László és Szirtes János egymástól jelentősen eltérő művészi útkeresései az elmúlt évtizedekben több ponton keresztezték egymást, esetenként pedig együtt is haladtak – formai és szemléletbeli síkon egyaránt. E három út kapcsolódásaira épül a tárlat – jobbára olyan új alkotások révén, amelyek erre az alkalomra készültek. A művek között ezúttal nincs hagyományos értelemben vett táblakép: egytől egyig helyspecifikus installációk és videómunkák.
A kiállítás témája a helyhez kötöttség és az attól való elszakadás, a nehézkedés és a felemelkedés viszonya. A levitáció lehetősége. A fizikai és a szellemi, a valóságos és a virtuális felemelkedés igénye, a vándorlás és a megállapodás belső kényszere. S mindezek révén egy régi kérdés aktualizálása: hol, miféle világban van – itt és most – a művészet, illetve a művész helye.