Anthony Vasquez közel 20 éven keresztül figuratív olajfestményeken keresztül mutatta be, hogyan értelmezi a világot és az emberi létet. Aztán jött 2020 és vele együtt egy kollektívan megélt bizonytalanság és diszreguláció. Vasquez, mint sok mindenki más, valamiféle stabilitást és bizonyosságot keresett. Mivel nem találta az addig használt narratív és figuratív eszközöket elégnek ahhoz, hogy kifejezze velük, amit akart, minden figyelmét arra fordította, hogy a fény fogalmának számos értelmezését megvizsgálja. Az érdekelte leginkább, mennyire fontos felemelő alkotásokat készíteni egy olyan időszakban, amit nyugtalanság és küszködés jellemez.
Vasquez új médiumot talált és friss kreatív motivációval, a játék ihletével fordult a fény témájának felfedezése felé. Munkáiban vizsgálja a fény visszaverődések finom lágyságát, máskor kemény élénk színeit, amelyek ellentétben állnak a fa természetes formáival. Vasquezt különböző források inspirálták: az apjától és nagyapáitól tanult asztalos mesterség, gyermekkorának lélegzetelállító egei az Egyesült Államok délnyugati részén, valamint három kortárs művész munkái – Richard Serra-t apja mesterségéhez fűző kapcsolata, James Turrell nyitott, égre néző konstrukciói és Frank Stella színes, ívelt formái.
Háromdimenziós voltuk ellenére a művész hagyományos, falon függő formátumban mutatja be a munkákat, de az erőteljes színek és geometrikus formák számos nézőpontra invitálják a közönséget. Mindazonáltal a formák közötti tér sem üres; telve van tűnődésre késztető fénymelódiákkal.
Anthony Vasquez számára az alkotói folyamat egyik fő célja, hogy megőrizze az anyag igazi, természetes mivoltát. Nem használni akarja a fát azáltal, hogy színnel tölti meg a rajta talált vagy ejtett kis vágásokat vagy finoman ívelt formára hajlítja azt, hanem egyensúlyt teremteni a színek és az anyag között. A fa felszínét így szinte önmaga bőreként kezeli, ami fontos része az alkotói folyamatnak. Továbbá minden darab megépítésekor a művész szándéka az, hogy felfedezze az anyagban rejlő lehetőségeket anélkül, hogy az elvesztené formáját.
Vasquez gyökerei az asztalos és építő mesterségekhez nyúlnak vissza és a továbbiakban is azt szeretné feltárni, hogy hol találkoznak ezek a hagyományos technikák a kortárs művészettel.