Egyre markánsabban kúszik be hétköznapjainkba a jövőkép bizonytalansága, az urbanizáció következményei, a kapitalizmus okozta termelés, mint károkozó és annak nyomhagyásai. Az eluralkodó káoszban való rendteremtés igénye és a felelősség egyre nagyobb nyomást helyez ránk.
Elbizonytalanodunk a sokszor egymásnak ellentmondó trendek által hatékonynak kikiáltott módszerek között. Olykor felelősségteljesen, olykor kényelmesen hozunk döntéseket a „hogyantovábbal” kapcsolatban. Ketyeg az óra és a világunk végétől való félelem állandósul. Mindennapi próbálkozásaink néha eltörpülni látszanak, óvatos tapogatózásnak vagy akár tétova csapkodásnak tűnnek.
Gyakrabban tanulmányozzuk és csodáljuk a civilizációtól mentes ősi állapotként értelmezhető “természetet”. Vágyunk rá, utánozzuk mind habitusában mind formailag, ismerve azok veszélyeit hasonló kételyekkel találkozunk, mint jelen korunkban. Valóban meg lehetne fogalmaznunk vágyaink tárgyát vagy mindez üres formalizmus csupán? Mi a szerepe a képzőművésznek a klímaváltozás korában?
Kiállító művészek: Pál Bella, Dér Adrienn