A kezdeteknél időztem, szerettem volna felidézni, hogy mikor kezdődött ez az átdörzsölés. Mikor alig 7-8 évesen, de lehet, hogy még előbb tárgyakat helyeztünk a selyempapír alá, meg zsírpapír alá, meg a finom csomagolópapír alá, mert a durva, vastag csomagolón nem lehetett jól átdörzsölni az apró tárgyak felületét. A tízfilléresen lévő békegalambnál megtörtént a csoda, a hanyag átdörzsölés miatt megsokszorozódtak a szárnyak, és megjelent a rebbenő mozgás illúziója. Mit tudtunk még mi a frottázs technikáról Max Ernst-től, vagy a futuristák mozgásfázist megjelenítő képekről?! Az átdörzsölés, kopírozás később újra és újra felbukkant, mint fázismegoldás, főleg a sokszorosított grafikai technikáknál.
A Faragott Képek nevű dombormű festményeimnél a festékes kezemmel vékonyabb papíron átdörzsöltem a faragottfelületet, talán megőrizni akartam egy fázisfaragást. Egyszerre negatív és pozitív dörzsölésnél már észrevétlenül, szinte ösztönösen alakítani kezdetem a új formát. Elővettem a többi faragást, és csak játékból összedörzsöltem a részleteket. A Vésett Arcok című munkáknál már a dörzsölést és a fordított levonatot elegyítettem, a frottázs technikája láthatatlanul beépült a munkákba.
A komor cím, a Linea Umbra valami időtlent és mélységet sugall. Sohasem láttam élőben az őskori barlangfestményeket, de a fotók alapján átéltem, hogy a barlang rücskös felületén miként dörzsölték fel az ábrákat. A barlang faktúrája hogyan nehezítette, vagy inkább segítette az egyszerre rusztikus és elegáns állatok születését. Ráadásul a kötőanyag is állati zsír és enyv lehetett. Kínában a kőbe faragott, ősi taoista jeleket szilárd, de puhább tustömb dörzsölésével, finom rizspapírra sokszorosíthatták.
Én is ilyen vaskos dörzskrétákat készítek, hogy saját képzeteimet előhívjam. Életre dörzsölni – így érzem, mert az előhívott felület csak katalizátor. Hogy mit üzennek a megszületett lények, az már nem az én feladatom. Némaságukkal üzennek, apró gesztusbeszédeikből sok minden kiolvasható. Életre dörzsölődtek, ahogy említettem, jelek, életjelek már tőlem függetlenül.
Gaál József