Logline

Surányi Miklós projektje a Stúdió Galéria klasszikus „white-cube” kiállítóterét mozivá alakítja át, valódi széksorokkal, vetítővászonnal. A galéria-moziban minden délután Surányi szerkesztésében egy videó-összeállítás tekinthető meg. A kiállítás előterében pedig a hagyományos mozikban látható standfotók filmgrammatikai változata, log-line-versek sora látható.

„A log-line az amerikai forgatókönyvírás (speculative script) egyik legfontosabb terminus technicusa, általában egymondatos összefoglalása egy adott film történetének. Nagyon fontos szerepe van egy filmötlet eladásában, a hollywoodi filmproducerek ugyanis nem hajlandóak egy mondatnál hosszabb sztorit hallani. Ha az elhangzott mondat felkelti z érdeklődésüket, akkor kezdenek csak el kérdezősködni. Ezért nagyon fontos, hogy a log-line hogyan van megfogalmazva. És persze az is, milyen log-line hangzik el. Kiemel(ked)ve a szigorú szakmaiságból azonban már nem kel! l annyira a műfaji keretekhez igazodni, és másra is felhasználhatóvá válik az „egymondatos film”. A log-line olyan „hívószó”, amelynek elhangzásakor, vagy elolvasásakor egy kész film, vagy képek sorozata pereg le a néző/olvasó szeme előtt /pl. a Pestiest rövid filmajánlóiban erre épít/. A filmes sémák a legritkábban filmet néző befogadó fejében is megjelennek, és (valószínűen) egy, a képekhez kapcsolt, vagy azok által gerjesztett hangulatot is érzékel. A kiállítás apropóját az a kérdésfeltevés szolgáltatta, hogyan lehet a log-line-t képzőművészetileg aktualizálni.” (Surányi Miklós)

Az összeállításban Dabi István, Fodor János, Horváth Tibor, Lendvai Ádám, The randomroutines és Marten Winters videomunkái láthatóak.