Lost & Found

Vallomások a függőségről

2026. november 18. – december 20.
MegnyitóOpening: 2026. november 17. 18:00
MegnyitjaRemarks by: Bajzáth Sándor
KurátorCurator: Mucsi Emese

Tombor Zoltán Budapesten élő és alkotó fotográfus. Nemzetközi pályafutását 2005-ban kezdte Milánóban, majd több éven keresztül New York volt a székhelye, ahol divatfotósként piacvezető magazinokkal és márkákkal működött együtt. Munkái számos hazai és külföldi kiadványban, kampányban és kiállításon szerepeltek. Tombor Nelli férje, Tombor Lujza apja. Hét éve felépülő függő.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban bemutatott Lost & Found című egyéni kiállítása és a hozzá kapcsolódó kiadvány egyfajta önvallomás: alkalmazott és autonóm fotográfiai munkáin, valamint a családi archívumán keresztül végigvitt személyes beszámoló a szerhasználat éveiről, a kokain- és alkoholfüggőség szimbolikus jelenségeiről, a titkolózásról, a szégyenről, a kísértés különböző formáiról, az intenzív élethelyzetekről, a környezetében élők nehézségeiről és a függőségből való kilábalásról. Bár számára a fotográfia mindig is egyfajta önértelmezési és gondolkodási forma volt, ez az önismereti folyamat most először kerül egyértelműen az előtérbe és válik meghatározó alkotói témává. Alkalmazott munkáiban, érthető módon, a személyes történetek jellemzően nem jelentek meg, ebben az összefüggésben azonban a divatfotóinak egy része is új értelmezést kap, rámutatva a divatvilág, a showbiznisz, a celebkultúra és a szerhasználat lehetséges kapcsolódási pontjaira.

A Lost & Found projekt anyaga nem dokumentarista jellegű sorozat és nem is klasszikus divatfotós munka, hanem egy különleges, sajátos képszövet. Tombor Zoltán szöveges elemekkel átszőtt vizuális memoárja az eddig átélt évekről, amelyben alkalmazott és autonóm munkái, közel ötvenéves családi fotók, valamint egy kifejezetten erre az alkalomra készült, szimbolikus képekből álló, új fotósorozat fonódik össze. A gondolattérképen a függőségből való felépülés időszakából visszatekintve egy asszociatív, belső logika mentén rendeződik át az életanyag: boldog és szomorú élmények, munkák, projektek és találkozások a gyerekkortól egészen mostanáig. A szövedék részét képezik a témával foglalkozó, különböző önsegítő könyvekből megismert és válogatott állítások, esettanulmányok, valamint Tombornak a függőséggel kapcsolatos, személyes önvallomásaiból álló írásos elemek. Legfőbb útmutatói és segítői a felépülési folyamatban Dr. Máté Gábor A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet című könyve, valamint Dr. Anna Lembke pszichiáter Dopaminkorszak – Hogyan találjunk egyensúlyt a függőségekre épülő világban című bestsellere voltak.

A személyes vallomások akár könyvben, akár segítő csoportban, akár hétköznapi beszélgetésekben merülnek fel, valamilyen módon mindkét félre felszabadító hatással lehetnek – a szerfüggőknek, a felépülésben lévőknek, a sorstársaknak, a hozzátartozóknak, az útkeresőknek.

A kiállítás alcíme: Vallomások a függőségről. Ennek szellemében jelen könyvben három másik, hosszabb szöveg is olvasható, amelyek szintén az addikció témáját járják körül, gyarapítva ezzel az azonosulás lehetőségét kínáló történetek számát. Dr. Bogár Nikolett gyógyszerész, evészavar-kutató és ex-modell írása (Szenved/ély) elsősorban a szenvedély természetét vizsgálja, egyszersmind feltárja saját történetét az anorexiával, párhuzamba állítva tapasztalatait a szerfüggőséggel. Dr. Bogár az evészavar tudományos megfigyeléseken alapuló leküzdésével nemcsak személyes problémáit oldotta meg, hanem kutatói szintre emelt ismereteivel sorstársainak és pácienseinek is utat tud mutatni. Tomborral folytatott baráti-szakmai beszélgetéseik a kölcsönös megértés, valamint a szerfüggőség és az evészavarok hasonlóságainak összevetése révén mindkettejük számára számos ráismerést eredményeztek.

Ezeket a tanulságokat Tombor a saját írásában (Ex (kémia)) is megemlíti. Vallomásában saját függőségi élményét és gyógyulását írja le, hangsúlyozva, hogy a kémia – az anyaghoz való vonzalom és érzelmi kötődés – olyan volt számára, mint egy hosszú évekig tartó szeretői viszony. Mesél arról is, hogy a függőség hogyan képes fokozatosan átformálni az életet, hangsúlyozva, hogy folyamatos önreflexióval a bűntudattól az elfogadásig vezető út igenis lehetséges. Az utolsó szöveg Karafiáth Orsolya munkája (Tisztítóvíz), aki íróként, költőként és publicistaként az utóbbi években több alkalommal is nyíltan írt saját függőségeiről – elsősorban az alkoholhoz és a gyógyszerekhez fűződő problémáiról, amelyet a magyar közéletben nőként rajta kívül csak kevesen vállalnak fel. Mélyen személyes, ugyanakkor szimbolikus írásában a Lost & Found kiállítás képeiből inspirálódva kritikus hangvételben osztja meg saját tapasztalatait, művében társadalmi és kulturális összefüggésekbe ágyazva a fogyasztási szokások, a sebezhetőség és a felépülés témáját.

A Lost & Found című könyv a képi anyagot kiegészítő szövegkorpusszal együtt egy olyan különleges alkotássá vált, amelyben Tombor egyszerre hozott létre egy önálló, új művet és teremtett értelmezési keretet saját életének és életművének egy meghatározó szakaszához, valamint általánosságban a függőség és a felépülés különböző stációihoz.

Mucsi Emese