A vacsora mint performatív színház értelmeződik, amiről videófelvétel is készül. A kiállitás alapját a felvett videóanyag és az érintettekkel készült interjúk képezik. Nem egyszerűen egy dokumentumfilm elkészitése a cél : a kiállitáson a projekt különböző rétegei (az interjúk, a performansz, ill. szövegek) egy installációt alkotnak, lehetővé téve az egymás mellett létező párhuzamos olvasatok létrejöttét. A projekt célja nem egy egységes metanarrativa kereteinek rögzitése, hanem a láthatatlan (nem artikulált) nézopontok felkutatása és bemutatása, miközben a nem expliciten jelenlevő hatalmi struktúrákat (is) igyekszik körüljárni. A vacsora újrajátszásával a művészet szerepe mint társadalmi mechanizmus is értelmezodik.
A projekt egy részvételi alapon létrejövő műalkotás, ahol a résztvevők a művész által meghatározott koordinátákon belül szabadon mozogva alakítják az eseményeket. A művész egyfajta ceremónia-mesterként helyzeteket és lehetőségeket teremt cselekvés és reflexió számára, sajátos pozicionalitását kiaknázva a hatalmi viszonyok és a tudás-termelés hálójában. Ez a megközelités olyan kritikai praxist hoz létre, ahol az ellentmondások és a szubverziv affirmáció mint művészi stratégia aláássák az autoritás mechanizmusait, miközben teret nyitnak alternativ narrativák megfogalmazása számára.
A projekt célja olyan ideiglenes autonóm zóna létrehozása, ahol lehetséges a különböző kontextusok dinamikájának ill. a művészi gesztusok egymásrahatásának vizsgálata. A művészet így egyfajta csoport-terápiás eszközként lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők a konkrét helyzetbol adódó (vacsora egy luxus szállodában), és a szélesebb társadalmi kontextusba ágyazott, a mindennapjaikat érintő hatalmi mechanizmusokra és kiszolgáltatottságukra reflektáljanak.
A művészet igy olyan, részben neutrális terepet biztosít, ami kívül esik mind a hajléktalanok ellátását magába foglaló társadalmi hálón, mind a résztvevő aktorok által befolyásolható diskurzus ill. a tömegmédiumok keretein. Ily módon lehetőséget teremt arra, hogy a projektben résztvevő hajléktalanok saját nézőpontjukat egy olyan keretben fogalmazzák meg, ami adottságainál fogva alkalmas párhuzamos narratívák és különböző nézőpontok megjelenítésésre. Emellett a projektben való aktív részvétel lehetőséget teremthet a hajléktalanok számára, hogy saját egzisztenciális pozíciójukat is egy aktívabb szerepmodell mentén gondolhassák végig.
Schneemeier Andrea
A projekt egy internetes hírportál tudósításán alapul (Pesti hajléktalanok luxusvacsorája). A szituációt újrateremtve és a helyszínen forgatva a kiállítás célja egy közösségi alapon létrejövő, dokumentumfelvételekből, performanszból, interjúkból álló műalkotás létrehozása, ahol a résztvevők a művész által meghatározott koordinátákon belül szabadon mozogva alakítják az eseményeket.
A kiállításról további információkat mobiltelefonon keresztül, a 06 30 303 0260-as telefonszámon hallgathatnak meg az érdeklődők a kiállítás időtartama alatt.
Kerekasztal-beszélgetés a kiállításban:
2008. október 22. szerda, 19 óra Résztvevők: Breitner Péter, György Péter, Hock Bea, Schneemeier Andrea