Ha le kellene írnom a munkákat, akkor azt mondhatnám, egy kissé „rágógumis szocreál” hangulatot tükröznek. A képek mérete 113,4 x 84 cm-tol 122×182 cm-ig terjed, anyaguk akril és vászon. Miután a képek elkészültek, a festő elküldte őket, én pedig módosítottam rajtuk, rájuk festettem. Erről természetesen még a munka elején felvilágosítottam a kínai festőt.
A globalizált világ majdhogynem minden termékét előállító Kína ötletadó volt számomra ebben a projektben (miért ne állíthatnák ők elő ezen túl az én képeimet is?!). Az elkészült anyag címe: Made in China.
Érdekes tapasztalat számomra ez a munkamódszer, mert eddig mások munkáit dolgoztam fel. Most viszont a fotóim által mással megfestetett képekhez kellett hozzányúlni úgy, hogy tényleg a legkevesebbel hozzam ki belőlük a legtöbbet. Olykor arra is ügyelve, hogy megmaradjon a képek eredeti hangulata, milyensége – stílusa, ha mondhatok ilyet -, de ügyelve annak festői kvalitására.
Figyelemre méltó tapasztalat az is, hogy szembesülve más ember keze munkájával hogyan nyúlok hozzá, mit emelek ki belőle. Lehet, azáltal fedjük fel legbensőbb titkainkat, hogy nem mi végezzük el az összes teendőt egy műalkotás körül, hanem csak a legszükségesebbet (igazolja ezt a művészettörténet számos példája); és talán a legigazabbat, mert a mű készülése folyamán olykor beleveszünk a részletekbe, az anyagkérdés-problémákba, vagy egyszerűen az idő adta véges lehetőségekbe, és ez által sajnos képesek vagyunk önmagunkat ismételni.
Sinkovics Ede