A kettő egy. Mosogatok, gyereket viszek iskolába, festek…
„Most már csak szépet szeretnék festeni.” Ez a gondolat mosogatás közben jut eszembe, a villamoson, banális emberi tevékenységek közben. Nem azért, mert mást nem látok a világból, hanem azért, mert ezt szeretném erősíteni.
A Szépséget. A Jóságot. A Jó princípiumát, energiáját és erejét.
Azt, hogy emlékezzünk a jóságra, a szépségre, a nevetésre, a békességre, a kedvességre, a nagylelkűségre, a megbocsátásra, az örömre, az együttérzésre,… közös élhető emberi jövőre. Közös Élhető Emberi Jövő, négy rettenetes, banalitást sugárzó szó. A banális félelmetes, és én közelíteni szeretnék hozzá.
Cinizmus nélkül.
Makovecz Anna