Mandala

Samu Bence interaktív videoinstallációja jelképesen egy út, saját út több értelemben: készítői oldalról, de a befogadói oldal tekintetében is az. A kiállítótérbe lépő ember a digitális technológiának köszönhetően folyamatosan megújuló képet kap önmagáról. Az önkép itt különböző digitális effektekkel terhelt, és ennyiben ellentmondásban van azzal a belső úttal, amelyet a lelki megtisztulás, az élet hívságaitól, személyiségünk illuzórikus hozadékaitól való megtisztulás jellemezhet. Talán nem véletlen, hogy a mára divatossá vált, szinte napi rutinnak, de leginkább üzleti fogásnak számító keleti filozófiai tanok a digitális paradicsomba is belopták magukat, táptalajt kínálva az elmélyülésre kamerák, számítógépes programok segítségével is. Paradox helyzet ez, de méltó a világi működéshez.

Belépsz egy ajtón, szembesülsz azzal a képpel, amivel önmagadat azonosítod. Néhány lépés még és a metamorfózis digitális programként átstrukturálja e képet, majd közelítenél az univerzum, így bensőd középpontjához. Mandala rajzolódik mozgásod, fizikai létezésed nyomán, de amihez szeretnél, nem jutsz közelebb. Groteszk képet kínál e kiállítás. Elvi értelemben az önmagunkhoz való közeledés lehetőségét nyújtja technocentrikus módon, gyakorlati értelemben pedig csak az illúzióink számát gyarapítja, amelyben e kiállítás alkalmával úgy merülhetünk el, mint az életünk egyéb mozzanataiban, amikor is a napi tévedéseinkben látszólag következmények nélkül egyszerűen jól érezzük magunkat.

Baglyas Erika