Samu Bence interaktív videoinstallációja jelképesen egy út, saját út több
értelemben: készítői oldalról, de a befogadói oldal tekintetében is az. A
kiállítótérbe lépő ember a digitális technológiának köszönhetően
folyamatosan megújuló képet kap önmagáról. Az önkép itt különböző digitális
effektekkel terhelt, és ennyiben ellentmondásban van azzal a belső úttal,
amelyet a lelki megtisztulás, az élet hívságaitól, személyiségünk
illuzórikus hozadékaitól való megtisztulás jellemezhet. Talán nem véletlen,
hogy a mára divatossá vált, szinte napi rutinnak, de leginkább üzleti
fogásnak számító keleti filozófiai tanok a digitális paradicsomba is
belopták magukat, táptalajt kínálva az elmélyülésre kamerák, számítógépes
programok segítségével is. Paradox helyzet ez, de méltó a világi működéshez.
Belépsz egy ajtón, szembesülsz azzal a képpel, amivel önmagadat azonosítod.
Néhány lépés még és a metamorfózis digitális programként átstrukturálja e
képet, majd közelítenél az univerzum, így bensőd középpontjához. Mandala
rajzolódik mozgásod, fizikai létezésed nyomán, de amihez szeretnél, nem
jutsz közelebb. Groteszk képet kínál e kiállítás. Elvi értelemben az
önmagunkhoz való közeledés lehetőségét nyújtja technocentrikus módon,
gyakorlati értelemben pedig csak az illúzióink számát gyarapítja, amelyben e
kiállítás alkalmával úgy merülhetünk el, mint az életünk egyéb
mozzanataiban, amikor is a napi tévedéseinkben látszólag következmények
nélkül egyszerűen jól érezzük magunkat.
Baglyas Erika
