A Balázs Béla Stúdió, a „BBS” a ’80-’90-es évekig megkerülhetetlen fogalom volt egyetemista, értelmiségi és művész körökben. Most lép felnőtt korba az a generáció, amelyik már nem tudja, mi az a BBS, és nem is sejti, hogy a Balázs Béla Stúdió a világ filmművészetének páratlan, egyedülálló műhelye volt. 271 rendező, 50 év, 511 film – ez a Balázs Béla Stúdió számokban kifejezve.
Műfajok tekintetében a teljes spektrumot felölelik az itt készült alkotások: kisfilmek, nagyjátékfilmek, dokumentumfilmek, animációs filmek, kísérleti filmek, experimentális filmek, videóművek, művészeti dokumentációk stb. A fiatalok szűk szakmai köréből 1959-ben létrejött filmklubot az Aczél György nevével fémjelzett kádárista kultúrpolitika emelte be a hivatalos filmgyártás rendszerébe 1961-ben. Szervezetbe tömörítve felügyelete alatt kívánta támogatni a Filmművészeti Főiskoláról kikerült fiatal filmművészeket.
A BBS fiatal alkotói a kezdetektől a filmnyelv megújítására, a filmmel való kísérletezésre használták ezeket a politika által megszabott kereteket. Az évek során úgy tematikájában, mint a filmes kísérletezést tekintve, esztétikai és politikai értelemben egyaránt egyre merészebb alkotások kerültek ki a stúdióból. A magyar filmművészet számos képviselője a BBS-ben kezdte pályafutását. Többek között: Szabó István, Sára Sándor, Elek Judit, Gazdag Gyula, Huszárik Zoltán, Rózsa János, Ragályi Elemér, Tarr Béla, Xantus János, Enyedi Ildikó, Bódy Gábor.
A BBS különlegességét szellemi nyitottságának köszönheti. A filmesek ugyanis befogadták maguk közé a társművészeteket és -tudományokat: a képzőművészet, színház, irodalom, zene, szociológia képviselőit, akik vagy maguk készíthettek itt filmeket, vagy szervesen részt vettek az egyes művek elkészültében. Így jöhettek létre a híres BBS-es dokumentumfilmek, mint a Nevelésügyi sorozat, Schiffer Pál Cséplő Gyurija vagy Ember Judit Menedékjoga. Ezért készíthette el legendás filmjeit Erdély Miklós, és ezért dolgozhatott itt a kortárs magyar művészet számos fontos alkotója, mint Birkás Ákos, Dobai Péter, Hajas Tibor, Háy Ágnes, Maurer Dóra, Szentjóby Tamás vagy Jeney Zoltán, Najmányi László, Vidovszky László.
A kiállítás
A Balázs Béla Stúdió története magától értetődően kínál egyfajta kronologikus megközelítést, ezért a kiállítás elrendezését részben az időbeliséget alapul vevő korszakolás határozza meg. A BBS történetét, annak egyes periódusait, kiemelt munkáit bemutató kiállítás azonban nem egy klasszikus (művészet)történeti kiállítás logikáját követi. A különböző installációs terek, a kiemelt filmek és filmcsoportok, illetve az őket kísérő anyagok kiválasztása olyan meghatározó fogalmak köré épül, mint kreativitás, közösség, dokumentálás, ízlés és cenzúra.
Figyelemmel kísérve az elmúlt évtized számos, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek társadalomtörténetének, művészetének kutatásával foglalkozó projektjeit (kiállítások, konferenciák, tanulmánykötetetek) a Más hangok, más szobák szereplőket, helyeket, helyszíneket, közösségi formációkat és eseményeket montázsol össze. Elsősorban válogatott archív fotóanyagokon, a napi sajtóban és tanulmányokban megjelent szövegeken és szövegrészleteken, valamint kordokumentumokon keresztül villant fel epizódokat a Kádár-rendszer kulturális közegéből, a BBS, a magyar neoavantgárd művészet, illetve a Műcsarnok kiállítástörténeti kontextusainak összefüggésében. A kiállítás, ahogy címében is jelzi, egy konstellációt kínál a mindezidáig csupán részleteiben bemutatott, jelentőségében egyedülálló Stúdió működésének számos lehetséges megközelítése, rekonstrukciója közül.
Emlékezés és rekonstrukció
Az ünnep helyszíne a Műcsarnok, ahol 2009 decemberében vetítésekkel és kísérő rendezvényekkel egybekötött, nagyszabású kiállítás kerül megrendezésre. A kiállítás úgy eleveníti fel a BBS elmúlt 50 évét, hogy az a fiatalabb generációk számára is átélhetővé tegye, milyen volt az a kor, az a közeg, amelyben ezek a filmek létrejöttek, kik voltak a BBS történetének emblematikus szereplői. Másrészt a tárlat a BBS-t ismerő kortársak számára lehetőséget kínál a közös történetek és élmények felidézésére, újraélésére, esetleges átértelmezésére.