Bukta művészeti eszköztárában ugyanúgy találhatók jól beazonosítható, figuratív festészeti és grafikai motívumok, mint applikált tárgyak: betakarított termény, tök, kukoricaszár, farönk vagy éppen a favágáshoz használt láncfűrész, disznóvágó kés, elnyűtt konyhaasztal.
Míg a régebben készült, fanyar irónia által uralt, jórészt konceptualista munkák szorosan kapcsolódnak a föld, a mezőgazdaság világához, az új alkotásokban egy olyan erős egzisztencialista alapállás érhető tetten, amely általánosabb érvénnyel jelenít meg sorskérdéseket.
Ettől aligha független, hogy Bukta Imre művészetében felerősödött a melankolikus látásmód és a szakrális jelleg. Új képein gyakorta élénk színekből építi fel a valóság szilánkokra és buborékokra szétdarabolódó fiktív látványait, ilyenformán sok-perspektívájú, bonyolult szerkezetű, mégis egyértelmű jelentést hordozó műveket hozva létre.
Hasonlóképpen a valóságosnak álcázott terekbe helyezett videóinstallációi is egyre poétikusabbak: a filmi képsorok közérthető nyelvén szólnak az élet banális vagy éppen végső, nagy kérdéseiről.