Második világ

Második világ / Second World címmel nyílt 2002 nyarán az Allianz nemzetközi biztosító társaság berlini székházában 12 magyar művész kiállítása. A Treptow városnegyedben álló épületkomplexum csarnokaiban és folyosórendszerében az intézmény művészeti gyűjteménye látható állandó jelleggel, mely a geometrikus, konstruktív és strukturális művészet nemzetközileg neves alkotóinak műveit tartalmazza. A gyűjtemény életéhez tartozik, hogy az irányzathoz illeszkedő, időszaki kiállításokat rendeznek kortárs, főleg fiatal művészek műveiből. A meghívás ezúttal Maurer Dórá-nak, mint kurátornak és egyben résztvevőnek szólt, aki 11 volt tanítványának műveit választotta ki a bemutatóra. A névsor „kis házi pályázat” alapján állt össze, a kiállítók: Czeizel Balázs, Fóti Lázár, György Katalin, Győrfi Gábor, Jovánovics Tamás, Kapitány András, Kokesch Ádám, Radák Eszter, Szegedy-Maszák Zoltán, Varga György és Zsári Zoltán voltak. A laza csoportban több korosztály képviselteti magát, összeköti őket a strukturális gondolkodás, amelynek alapján a világot értelmezik, az interdiszciplinaritás, és valamennyiükről elmondható, hogy kifejező eszköze az érzékeny geometria.

Az A.P.A.! Galériában rendezendő kiállítás a berlini összeállítást ismétli meg, ám a művek: festmények, képtárgyak, kinetikus fényművek, digitális nyomatok, mozgáslenyomatok, interaktív számítógépes alkotások egy része azóta készült új munka, mely, a strukturalitás alapján továbblépve, újabb belátásokat tartalmaz. A kiállítók névsorában a németországi kiállításhoz képest egyetlen változás történt: Jovánovics Tamás, akinek a budapesti bemutató idején egyéb elfoglaltsága akadt, nem szerepel a tárlaton, ezért helyette a kiállítás kurátora Sáfrán Dórát hívta meg a kiállításra.

A kiállítás címe több értelmezési lehetőséget is nyújt: elsősorban Goethe definíciójára gondolunk, mely szerint a művészet nem más, mint az univerzális természet törvényeinek működése a speciális emberi természet által, gondolunk Cézanne-ra, aki a művészetet második természetnek nevezte, gondolunk egész környezetünk egyre művibb voltára, és a technikai médiumok által szimulált valóságra.