Mauerkrankheit (Faliszony)

Philip Pocock bemutatásra kerülő sorozatának címe, a Mauerkrankheit (Faliszony) terminus a német pszichológiatörténetben külön helyet foglal el. Egy depressziós tünetegyüttest jelöl, amit a Berlini fal felállítása okozott. A művész a berlini fal két oldalán összesen több mint 2000 fotót készített – ezekből válogat a kiállítás. Pocock rendkívüli érzékenységgel megáldott megfigyelő. Szeme, agya és keze egyszerre dokumentarista és poétikus szenzitivitással irányították a kamera 35 milliméteres objektívét a korabeli Berlin kulturális undergroundjára, a punkokra, a lakásfoglalókra, a “városi indiánokra”, művészekre, zenészekre, hétköznapi lakókra, a házfalakra, a falfirkákra, de láthatunk olyan egyéb különlegességeket is, mint a Werner Herzog Caspar Hauser című filmjének főszerepét alakító Bruno Schleinstein portréja.

A sorozaton belül is külön csoportot képviselnek az úgynevezett kettős vagy többes expozíciók és nagyítások – vagyis az olyan képek, amelyeken egy filmkockára kétszer fotózott a szerző, illetve egy fotópapírra két vagy több felvételt nagyított. A kettős exponálások alapja a berlini sorozatban nem a technikai kísérletezés, hanem a történelem: Pocockot a Stazi munka közben letartóztatta, kameráját és filmjeit elvették, és amikor a tekercseket visszakapta, az egyik, csodával határos módon épen maradt alapanyagot véletlenül visszatette a gépébe – nem tudván, melyik tekercset használta már korábban és melyik szűz még. Így fényképezett egymásra két jelenet minden kockában. Miután a tekercset előhívta, Pocock örömmel konstatálta, hogy a véletlen a megosztott város pszichózisát és szürrealitását tökéletesen szemléltető technikát nyitott meg előtte, és azután már szándékosan is használni kezdte azt – egymásra exponált, illetve egymásra nagyított jeleneteket.

Kozma Zsolt