MDCCLXX IX

A Nemzetközi Graffiti Múzeum (International Graffiti Museum, avagy IGM) első nyilvános bemutatkozása. Ezen (leendő) múzeum az utca művészetét kívánja reprezentálni. Egy kiállítás-sorozat első fragmentumát láthatja a közönség. Az „MDCLXX IX” az IGM projekt nyitódarabja, bevezetője, azaz a múzeum előszobája. Az IGM-ben nincs jegypénztár.

A „MDCLXX IX” hommage a művészettörténet első konceptuális „grapheur”-jének, Nicolas-Edme Rétif (vagy Restif) de la Bretonne-nak.

Rétif de la Bretonne: Párizs éjszakái
(Részletek)1

Kétszázkilencvenötödik éjszaka

Amikor boldogtalanok vagyunk, lelkünk nyitott és érzékeny: belesüppedünk a helyzetbe, arra törekedve, hogy fenntartsuk ezt az érzést? Vajon honnan jön ez? Szeretünk szenvedni? Persze, hogy nem… Míg nem láthattam a Marquise-t és nem élvezhettem Du Hameauneuf társaságát, mily boldogtalan voltam! Ahelyett, hogy a szórakozáson törtem volna a fejem, megörökítettem a fájdalmat, és attól félve, hogy elillan elolem a pillanat, kobe véstem azt! Egyáltalán nem tudtam folytatni szokásos útjaim, összeroppantam, erom elhagyott, kirándulásaim a Szent Lajos-szigetre korlátozódtak, mely körül szomorúan kerengtem. […] Akárhányszor megálltam a mellvédnél egy fájdalmas emléken merengve, kezem leírta a dátumot és a gondolatot, mely vele kapcsolatban megérintett. Ezután eltávoztam, az éj sötétjébe burkolózva, melynek magányos csöndje kedvemre való borzalommal bír. Aznap éjjel korán elindultam, hogy a szigetre menjek. Ahogy lefelé lépdeltem, átadtak nekem egy levelet. Nem akartam visszafordulni, hogy elolvassam. Az Orléans-rakpartra érve szemembe ötlött az elso dátum, melyet 1779-ben jegyeztem fel, ugyanezen a napon: 5 9.bris malum3. Nem tudom kifejezni elérzékenyülésem, ahogy felidéztem egy évvel azelotti állapotomat, azt a pillanatot, azt a helyszínt, azt a fájdalmat, ami leíratta velem De-M**** úrhölggyel kapcsolatban ezt a szót: malum. Egy sereg gondolat szállt meg, mozdulatlan maradtam, hogy a jelenlegi és az egy évvel ezelotti pillanatot eggyé kovácsolhassam. Meghatódtam, könnyeim kicsordultak… elragadó volt ez az ellágyulás! Megcsókoltam a követ… […]

Háromszázhetedik éjszaka
Letörölt dátumok

Ahogy a Marquise-hoz mentem, átvágtam a szigeten, ahol megláttam két nőt egy lámpással. Meglepetten a közelükbe lopóztam. Saintvent és Sara4 volt az. Csodálkozásom megkétszereződött. – Íme még egy! – mondták. És egy bérkocsissal letöröltettek egy feliratot. Amint továbbmentek, megnéztem, hogy miben sántikálnak. Az én dátumaimat semmisítették meg! Ah! Barbárok! Mit tettetek! Gondoltam! Megfosztotok a leendő vigasztól, melyet magamnak készítettem elő arra az esetre, ha még halálom előtt valamely borzalmas napok szakadnának rám. (A Marquise esetleges elvesztéséről akartam szólani.) És itt van egy, ahol rólam van szó! – kiáltott fel Sara. – Mindent leír! Igen! Ez itt a nevem, nézze, olvassa: – 31 Maii, Sara non redita. – Fogalmam sincs, hogy mit jelenthet, de itt áll a nevem! – És ezzel letörölték a feliratot. Ahogy tovább haladtak, én visszaírtam a letörölteket. Egy újabb dátumhoz érkeztek: 1 Mart. Sacra. Úgy gondolták, hogy ez a szó Sacra, ugyanúgy Sara akar lenni – és eltüntették ezt is. 2 Ap. Sacra, letörölték, ahogy sorban a többi tizenkét hónapot: május harmadikát, június negyedikét, július ötödikét, augusztus hatodikát, és a többit: 7 7.bre, 8 8.bre, 9 9.bre, 10 x.bre, aztán január tizenegyet és február tizenkettőt. Ezeket a napokat szentnek neveztem, mert ezek a hónapok első napjai a Régiek szerint5. Mindaz, ami feléleszti az érzékenységet, felbecsülhetetlen értékkel bír: az érzékenység minden babonaság forrása, s önmagam szórakoztatására saját magamon próbáltam ki ezt. Felvilágosodott századunkban el tudtam játszadozni ezzel, de kétszáz évvel ezelőtt nem játszadozhattam volna így: babonássá váltam volna. A dátumokkal az volt a célom, hogy évről évre újra átélhessem azt, amit egy, két, három, négy évvel ezelőtt már egyszer átéltem, hogy megkétszerezhessem, megháromszorozhassam érzékenységemet, s így e lágy és egyben aktív érzékenység képes legyen munkára serkenteni. Egy séta a sziget körül, mily ártatlan, mily felséges élvezet! Ó, mennyire lesújtott a látvány, ahogy a két mihaszna leradírozta érzéseimet! De mindeközben meg sem szólaltam. […]

1 Rétif de la Bretonne: Les Nuits de Paris. Édition de Jean Varloot et Michel Delon. Gallimard, Paris, 1986. (Gróf Ferenc szabad fordításában.) A mű keletkezési éve: 1788.
2 Az île Saint-Louis Párizsban.
3 Malum: (lat.) baj, szerencsétlenség, csapás.
4 Rétif egyik ágyasa.
5 Calendae – a hónap első napja a római naptárban.