Vásárhelyi Antal elképzelt, szakrális vagy titkos terei, ábrázolt kompozíciói egyszerre láttatják a természet és a geometria tökéletes formáit, a teljességet és a részleteket, modellezve a világmindenséget. A letisztult struktúrák alapja a szigorú, mértani pontossággal kiszerkesztett felépítés. A sokszorosan tagolt, tökéletes precizitással megtervezett, szimmetrikus vásznakon és grafikákon az aranymetszés szabályszerűségei teremtenek harmóniát, képviselve az örök értékeket.
Az egyedi technikákkal alkotott munkákban gyakran egymást fedve jelennek meg a felülről vagy belülről megmutatott alaprajzok, a mélységek, magasságok és a különféle dimenziók. Az eltérő perspektívából láttatott terek, a semmibe, mégis a mindenségbe vezető lépcsők, rámpák, gúlák, boltívek, kupolák, ablakok és ajtók mindig újabb értelmezési lehetőségeket nyitnak meg. Az eszményi idomokból, a platóni testekből: a négyzetből, a körből és az egyenlő oldalú háromszögből kiinduló formák a szakrális terek isteni attribútum jelölői lesznek. A körzővel és vonalzóval ábrázolt Teremtő egyszerre alkot és igazgat, miközben tervez és formál.
A szakrális terekre jellemző vallási jelképek együttesen tűnnek fel a festményeken és a grafikákon, kifejezve a különbözőségekben rejlő egységet, az eltérő létállapotokat, az élet és a halál szimbólumait, a fent és a lent világát, illetve a férfi és női attribútumok összekapcsolódásait. A gyakran szürreális terek alaprajzai egyszerre elképzeltek és idealizáltak, ám perspektivikus ábrázolásuk mindig magában hordozza a valószerűség elemeit is.
A Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című sorozatok elemeiből összeálló kiállításon az építészeti struktúrák kiemelt szerepet kapnak, amely igazodik a Műcsarnokban egyidejűleg látható III. Építészeti Nemzeti Szalon és kísérőtárlatainak – Csete György és Kós Károly munkásságát bemutató – anyagához.
Fazakas Réka