Történt egy messzi-messzi galaxisban, a valaha élettel teli bioszférában, a Föld nevű bolygón a kétezres évek elején… A buja növényzet, az erdők fáinak habitusai, a mezők változatos zöld árnyalatai, a kertek különleges virágainak színei mind a múlt alig felidézhető emlékeibe vész… Talán ezekkel a sorokkal kezdődne az a disztópikus sci-fi regény, melyet Martinkó Márk Mesterséges zöld című sorozatának fotográfiái ihletnének meg.
Martinkó Márk a Föld természeti kincseit kizsigerelő, a természetet és a természetes élőhelyeket betonépületekkel egyre inkább kiszorító Homo sapiens jelenkori környezetének feltérképezése során az ember és a természet nyugtalanító viszonyát járja körül. A téma megválasztása és a képek létrehozása mögött komplex kutatómunka húzódik, mely a terek kiválasztásától kezdve, azok megtervezésén és berendezésén túl, a fotográfia médiumának vizsgálatát is magában rejti.
Az objektivitás és hitelesség referenseként számon tartott fotográfia ugyanis itt megtévesztő módon, egyfajta vizionárius látomásként a jelen tapasztalataiból építkező, borongós hangulatú, nem feltétlenül pozitív jövőt tár elénk. Az öt éve folyamatosan készülő – részleteiben már bemutatott –, középformátumú fényképezőgéppel, színes negatívokra készített fotósorozat képeit egyenként nézve nehezen dönthető el, hogy a látvány elérése érdekében hol és miként avatkozott – beleavatkozott-e egyáltalán – az alkotó a környezetbe, ezzel is fokozva a kétely, a bizonytalanság érzetét.
Valós és megrendezett poszt-naturális terek, élő és mesterségesen előállított növények, a valóság és az illúziókeltés képei keverednek a sorozatban, ahol az egységes vizuális nyelvet követő fényképek a visszatérő elemek által sem válnak egyhangúvá, hanem sokkal inkább koherens egészként, komplexen mutatnak be egy sokrétű, továbbgondolható felvetést.
Gellér Judit