Nemes Anna (1989, Budapest) legújabb munkáiban az idő és a test dialógusában merül el. A kiállítás anyagában az érzékeny ábrázolásmód mellett az organikus formák, az absztrakt festékfoltok és az eróziónak engedelmeskedő pigmentek kölcsönhatásaiban formálódó új ábrázolási lehetőségek foglalkoztatják.
Munkamódszerében a metanoia azt a gondolati fordulatot és múlt felé fordulást jeleníti meg, mely nagyban befolyásolta alakjainak megformálását. A metanoia fesztészeti praxisba emelésével az alkotó maga is a múlt irányában vizsgálódik, alakjainak részeit más és más emlékmezőkben tárja fel. Ezt az alkotói gyakorlatot hasonlíthatjuk egy régészeti feltáráshoz is, mely során az emlékek csak részlegesen kerülnek a szemünk elé, azok kiegészítését, lehetséges formáit, illesztési lehetőségeit járja körül munkáiban.
Ez az újraértelmező munka a testábrázolás egy új lehetőségét hordozza magában. Kísérletet tesz az anatómia és a festészeti techné még intenzívebb szintézisére. Ábrázolásmódjában az emberi test és annak részei töredezettebben, új kapcsolódási pontokat keresve tűnnek fel a vásznon.
Elmaradhatatlan, megfontolt, finom gesztusai most olyan figuráknak kölcsönöznek szenzitivitást, melyek emberisége illékony mégis megkérdőjelezhetetlen. Védekező kéztartásuk, leszegett állaik, gömbölyödő hátuk elesettséget, kitettséget és mély empátiát ébresztenek a nézőben. A töredezettség, a feloldás felszabadultsága és a szabad asszociáció köszönnek vissza Nemes képein.