Millennium rizikó

Pre-
Ma még – az egyessel és a három vészjósló kilencessel jelzett év utolsó hónapjában, mikor e sorok íródnak – nem tudjuk, hogy kinek lesz igaza akkor, amikor a számlálók 2000-re ugranak: azoknak-e, akik igyekeznek minden lehetséges óvintézkedést megtenni az elháríthatatlanul bekövetkezo összeomlás tragikus következményeinek kivédésére – készpénzre váltják a bankszámláikat, több heti hidegélelmet spájzolnak be és elhatározzák, hogy ki sem mozdulnak otthonról szilveszterkor, hogy ott érje oket az a pillanat, amikor a tévéképernyok kihúnynak elso jeleként az átdigitalizált életvilágunk teljes összeomlásának, vagy azoknak, akik úgy gondolják, hogy a Y2K logóval ellátott számítástechnikai problémacsomag körüli média-hisztéria csak egy jól kifundált marketingfogás, hogy növeljék a szoftverpiac extraprofitját és valójában az évtizedekkel korábban kevéssé körültekintonek bizonyult szoftveresek virtuális világunkat fenyegeto idozített bombáit az oket követo szofisztikáltabb generációk már régen hatástalanították. Persze mire a kiállítás megnyílik már túl leszünk az egészen. Akkor már könnyu lesz okosnak lenni. Most még a félelemteli bizonytalanság van és nem csak a számítógépes rendszerek összeomlása miatt. Vannak, akik az Utolsó Ítéletre és az Eljövetelre várnak, vannak akik biztosak benne, hogy szörnyu katasztrófák, pusztító természeti csapások és még véresebb háborúk következnek be. Mások szerint a világvége úgyis elmarad. Úgy lesz másnap, hogy észre sem vesszük. A tragédiák és a pusztulás e millennium végére egyébként, már úgyis a mindennapjaink részeivé váltak.

Post-
Most már túl vagyunk azon a kitüntetett másodpercen. A számláló elso számjegye átfordult a következo ezer évben használatos pozíciójába, és úgy tunik, mintha mégis mindenki csalódott lenne egy kicsit. Ki azért mert csak az történt, amire számított, ki meg azért, mert nem teljesült be az, amitol annyira tartott. Végülis egyáltalán nem történt semmi rendkívüli, semmi szokatlan. Nem omlottak össze a számítógépes rendszerek, nem állt le az energiaellátás, nem robbantak fel atomeromuvek és fanatikus szekták sem követtek el tömeges öngyilkosságokat…
Valószínuleg a kiállításon szereplo muvészeknek lett igazuk, akiket úgy tunik nem is foglalkoztatott igazán ez a gyorsan múló aktualitáshoz kötodo világméretu hisztéria. Ahogy a kiállításon látható muvekbol kiderül, sokkal inkább érdekelte oket az az emberi lélekben, a személyes múltban, vágyainkban és félelmeinkben, a körülöttünk zajló történelem kiszámít-hatatlan és abszurd fordulataiban rejlo kockázat, amely – évszámoknak tulajdonított misztikus feltételezésektol függetlenül -, újra és újra ugyanazokba a nehezen túlélheto helyzetekbe hozhat mindannyiunkat, amilyeneket egyszer már az elmúlt évezredben átvészeltünk.

kiállító művészek: Biljana Klara Klaric (YU), Nemes Csaba / Szépfalvi Ágnes, Marko Peljhan (SLO), Tanja Ristovski (YU), Magnus Wallin (S), Várnagy Tibor