A korábban a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában is kiállító Komoróczky Tamás totális művészete most is abszolút helyzet elé állítja a látogatókat. A minden eszik és minden megétetik tétel G.I. Gurdjieff nagy hatású görög-örmény misztikus gondolkodó fejében fogant meg a XX. század elején. (Gurdjieff olyan nagyformátumú művészeket is inspirált, mint Peter Brook vagy Frank Lloyd Wright).
Gurdjieff szerint ugyanis a Világegyetemben minden létező minden másik létezőt „reciprok módon tart fenn”, és ez nemcsak biológiai, testi, hanem egyben pszichológiai metafora is. A dinamikus és automatikus életfolyamatok megkívánják ugyanis azt, hogy fenntartsuk magunkat, sőt azt is, hogy mások azonos célból konkrétan, vagy akár áttételesen felfaljanak minket, mint valamiféle táplálékot.
A kiállítás központi kérdése tehát az, hogy mit is etetünk viselkedésünkkel, gondolatainkkal, érzelmeinkkel? Mi az, ami belőlünk táplálkozik? A kiállítás annak az elemi harcnak a hőskölteménye, ahol minden dolog, fogalom, struktúra, természeti jelenség, élő- és élettelen rendszer, áru önmagáért és a fennmaradásáért küzd.
Komoróczky metafizikai alapvetésektől sem visszariadó művészete továbbra is legalább annyira analitikus és kutató, mint amennyire játékos és fantáziadús. A kiállítás egy újabb fejezet Komoróczky memetikai kutatásokra építő legújabb alkotói szakaszában.