A Párizsban élő Anna Mark a második világháború után induló, Franciaországban kiteljesedő magyar festőgeneráció tagja. Ma is aktívan jelen van a francia képzőművészeti életben, rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, képei bekerültek a nemzetközi közgyűjteményekbe. A magyarországi szcénával sem szakadt meg a kapcsolata, műveivel hazai tárlatokon, kiadványokban és aukciókon is találkozhatunk, munkáit múzeumaink őrzik. A rendkívül izgalmas életmű sokszínűsége azonban itthon kevéssé ismert, felfedezésre vár.
Az 1928-ban Márkus Anna néven született művész családja – elsősorban nagyapja, a sajtómágnás Vészi József, unokatestvére és a Válasz című folyóiratot szerkesztő Sárközi Márta – meghatározta azt az intellektuális közeget, amelyben a festőművész a kezdetektől otthonosan mozgott. Fiatal éveinek szellemi környezete magában foglalta az Európai Iskola avantgárd alkotóit – többek között Ország Lilit, Bálint Endrét és Vajda Júliát – és az ötvenes években az Állami Bábszínházban dolgozó képzőművészeket. Az ő hatásukra alakult ki érdeklődése a néprajz iránt, kötődése a magyar népművészethez a tárgyak gyűjtésére ösztönözte. Szerette Szentendrét, nagyszüleinek izbégi házához sok kedves emlék fűzi. 1956 után elhagyta az országot, két évig Németországban élt, végül a francia fővárosban telepedett le, ahol ma is él és alkot.
Párizsban rengeteg új benyomás érte, számtalan festő munkáit láthatta, a nyugati festészet új minőséget jelentett a zaklatott magyar atmoszférához képest, ahol mondanivaló és irodalmiság feszítették a képeket. Művészetében felfedezhetők a nemzetközi impulzusok, kapcsolódásait kutatva eszünkbe juthat többek között Eduardo Chillida, Louise Nevelson, Louise Bourgeois, vagy akár Vera Molnar neve. 1964 óta számos magángalériában, kortárs művészeti központban és múzeumban állították ki munkáit Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Svájcban és Magyarországon.
A Kisteremben Árvai Mária kurátori közreműködésével rendezett kiállítás a galéria két termében lesz látható. Az egyik teremben az 1980 és 2000 között készült monokróm reliefeken konstruktivitás és lírai absztrakció ötvöződik, a művész ezeken építészeti elemek felvillantásával külső tereket, épületeket idéz meg. A reliefekre sokszor papíron születő ötletek átiratai kerülnek, ezt mutatja be a reliefek mellett látható néhány tollrajz.
A másik teremben bemutatott, 1970 körül készült olaj-papír munkák bensőséges hangon, erős árnyalatokkal – vörös, fekete és rózsaszín –reflektálnak a ház ősképére, az emberlakta környezet belső tereire. Kissé kilóg az építészeti kérdéskörből az a fekete relief, ami a piros művek mellett függ. A durvább, érdes, matt, meleg fekete felületből kiemelkedő szabálytalan körvonalú formák szerszámokra emlékeztetnek.
Anna Mark fiatal korától érdeklődött a néprajz iránt, kötődése a magyar és francia népművészethez a tárgyak gyűjtésére ösztönözte, az ötvenes évektől kezdve gyűjtött különféle szerszámok és eszközök veszik körül otthonában is. Ezek közül látható néhány a kiállításon is – egy kulcs, egy gyalu és két viaszöntő forma. Az eszközök, az ember környezete, magukon viselik a múlt, a használat nyomait.