Mindenkinek ismerős dolgok

A Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatóinak és a Néprajzi Múzeum kutatóinak kiállítása mai hétköznapi tárgyak megértésén és bemutatásán alapul.

Az őszi szemeszterben öt hallgató és négy kutató dolgozott együtt heti rendszerességgel. A kurzus során azt vizsgáltuk: miként használjuk hétköznapjainkban a tárgyakat? Miként választjuk ki a számunkra fontosakat? Tudjuk-e jellemezni magunkat tárgyakkal? Számít-e a szín, a forma, az alapanyag, a funkció, a tervező és a márka? Kapcsolódnak-e a választásokhoz és a használathoz érzelmek?

Ha kollekciót alkotunk tárgyainkból, tudunk-e a megszokottól eltérő módon csoportosítani, a tárgyak között új és más viszonyrendszereket létrehozni? Egy múzeum miként segítheti ezt az önreflexív értelmezési munkát? És fordítva: miként illesztheti be gyűjteményi szemléletébe a kívülről érkező személyes tapasztalatokat, a megszokottól eltérő válaszokat? És ezekből mi mutatható meg egy galériatérben?

A Budapesti Metropolitan Lab integrált művészeti projektjei számára fontos, hogy a hallgatók csoportosan dolgozzanak, hogy a különféle szakirányok összekapcsolódjanak egy közös alkotásban. A múzeum számára pedig fontos, hogy valóban nyitottá váljon, hogy képes legyen érdemben együtt gondolkodni a közönségével, hogy időlegesen elszakadjon a bevált formáktól, és más generációk friss gondolataival is dolgozzon. A Mindenkinek ismerős dolgok című kiállítás ennek egy lehetséges útját mutatja meg.

A cím a kiállításon látható egyik tárgy történetében olvasható fordulat, amely egyszerre leíró és lírai, mégis pontosan fejezi ki azt az attitűdöt, amellyel a kiállítótérben látható tárgyakhoz és gondolatokhoz fordulhatunk.

Ami viszont kevésbé látszik a galériatérben: az a féléves folyamat, amelyben a hallgatók és a kutatók gyűrték egymást. Ahogy megismerkedtünk egymással, ahogy belevágtunk a munkába, elmondtuk és dokumentáltuk egy napunkat, fogalmakat gyűjtöttünk a „jó” és a „rossz” múzeumról, ahogy saját tárgyainkról meséltünk egymásnak, ahogy összeállítottunk egy 100 tárgyból álló listát, amelyről úgy gondoltuk: személyiségünket és láthatatlan mindennapjainkat is kifejezi.

És az sem látszik, ahogy ezen kiborultunk, mert sokkal nehezebb és intimebb lett a téma, mint ahogy elsőre gondoltuk. Aztán mégis folytattuk. Ezt követte a szelekció, a tárgyakhoz kapcsolódó kategóriákról való gondolkodás, a saját tárgyak és a múzeumi gyűjtemények közötti átjárhatóság felismerése, a megbirkózás az intimitással, az elmondható történetek megfogalmazása. Végül a kiállítás koncepciójának kidolgozása, a gondolatok galériatérre és vizuális nyelvre fordítása.

Így dolgoztak együtt hallgatók és kutatók, néha kicsit fáradtan, de mindig nyitottan, folyamatos párbeszédben, kérdések özönében, az egyetemi, a múzeumi és a galériatérben. Fél év egy kiállítás létrehozására nagyon rövid idő. A megvalósítás csak úgy lehetséges, ha érdemi a részvétel és az együttműködés. A Mindenkinek ismerős dolgok esetében megtaláltuk ezt az utat, ami feloldotta a „laikus–szakértő” oppozíciót, és a hangsúlyt az eltérő tudások, tapasztalatok sokszólamúságára helyezte.

A kiállításon egymáshoz illesztett tárgyak, fotók, tárgytörténetek és fiktív kompozíciók segítségével beszélnek az alkotók arról, hogy mit jelent a saját hétköznapokat megmutathatóvá tenni mások számára.

Koncepció: Fejes Petra, Hermann Júlia, Hornyák Evelin, Kiss Krisztina Noémi, Vörös Zétény
A kutatásban részt vevő kutatók: Foster Hannah, Frazon Zsófia, Gadó Flóra, Wilhelm Gábor
Grafikai tervezés: Kiss Krisztina Noémi
Tárgyfotók és mozgókép: Vörös Zétény
Szövegek: Fejes Petra, Hermann Júlia, Hornyák Evelin, Kiss Krisztina Noémi, Vörös Zétény
Installálás: Fejes Petra, Hermann Júlia, Hornyák Evelin, Kiss Krisztina Noémi, Vörös Zétény
Olvasószerkesztő: Sebes Katalin
Kiállításgrafika kivitelezése: Nagy Árpád
Projektvezető: Frazon Zsófia