Modellállítás: Az emberi test képi konstrukciói

„Miután a természetnek nem hivatása, hogy számunkra kész képeket állítson elő, így a természet által nyújtottak puszta másolása nem adhat műterméket”
Székely Bertalan

Az európai művészeti hagyomány középpontjában hosszú évszázadokon keresztül az ember, az emberi test ábrázolása állt: a művész ezen keresztül fogalmazta meg kérdéseit, tette meg állításait. Ebből adódóan az első művészeti akadémiák oktatási programjában is központi helyet foglalt el a testábrázolás, sőt a modellállítás privilégiuma eredetileg csakis a művészeti intézményeket illette meg.

Jól illusztrálja ezt, hogy a francia nyelvben az académie szó nemcsak akadémiát, hanem aktot is jelent. Az intézményes rajzoktatás, a mintarajzkönyvek elterjedése a rajzi kifejezésmód demokratizálódását eredményezte, hiszen többé már nemcsak a nagy mesterek műhelyeiben dolgozók kiváltsága volt a rajzolás, hanem szélesebb tömegek számára is lehetővé vált a rajz változatos technikáinak elsajátítása és gyakorlása.

Az akadémiai művészetoktatásban – ahogy azt a belga művészetteoretikus, Thierry de Duve a művészetoktatási modellekről szóló írásában kifejtette – a gondos tanulmányozás és a hű másolás jelentette a képzés alapját, hiszen a struktúra a reneszánsztól kezdve a realizmus térhódításáig meghatározó volt. A 20. század során Nyugat-Európában és Amerikában az akadémikus hagyománytól való eltávolodás, illetve az absztrakt tendenciák megerősödése nyomán a modellállításon nyugvó leképezés jelentősége csökkent. Ám a kelet-európai művészeti felsőoktatási intézményekben, köztük egyetemünkön, a 20. század folyamán ez a klasszikus megközelítés napirenden maradt.

A kiállítás az alakrajz/mintázás tanításának módszertanából kiindulva az emberi test ábrázolását a testtel kapcsolatos különböző társadalmi diskurzusok kontextusában, esettanulmányokon keresztül mutatja be. Az eredeti műtárgyak és archív dokumentumok egyes oktatási elvek intézményen belüli folytonosságára mutatnak rá, ugyanakkor azt is láthatóvá teszik, hogy a különböző korszakokban, egyes oktatók szemléletéből fakadóan hogyan kapott egyéni, sajátos színezetet az emberi test felépítésének tanítása.

A kiállítás az MKE Egyetemi Könyvtár, Levéltár és Művészeti Gyűjtemény anyagára épít. A Gyűjteményben fennmaradt, Székely Bertalan által készített anatómiai rajzok, szemléltető ábrák, továbbá a Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszék gyűjteményének tárgyi emlékei átfogó képet adnak arról a pedagógiáról, mely hosszú évtizedekre lefektette a tárgyak oktatásának alapjait.

Kiállítók: Balló Ede, Barcsay Jenő, Charles Bargue, Birkás Ákos, Bortnyik Sándor, Czene Márta, Dallos Ádám, Drozdik Orshi, Gadányi György, Gebauer Ernő, Giffing Ida, Guttmann Mária, Győrffy László, Harmati Kitti, Dr. Hermann Heid, Holzmann Friderika, Hoóz Anna, Huszár László, Jakab Borbála, Kacz Endre, Keresztes Zsófia, Knapp Eugénia, Kondor Béla, Kő Pál, Kőnig Frigyes, Kristóf Krisztián, Lakner László, Lábay János, Major János, Medveczky Jenő, Mézes Attila, Mosdóssy Imre, Nagy Gyula, Gustav Olofson, Phillip István, Piri Kálmán, Rakssányi Dezső, Somogyi József, Sváby Lajos, Szabó Vladimir, Szlovicsák Dömötör, Szende Dezső, Szentistványi Gyula, Székely Bertalan, Tóth Ilona, Tóth Nándor, Vaszary János, Visnyai Zoltán, Vörös Erzsi, Weinwurm Antal

Kiállítási koncepció: Albert Ádám