A hi-tech-kel, a magas technikával, bár már mindennapjaink
részévé vált, többnyire távolságtartó
és meglehetősen felszínes kapcsolatban állunk.
Ha azt halljuk: „low-tech” nem igazán tudjuk, hogy mit is értsünk
rajta. Ha viszont azt mondjuk helyette, hogy barkácsolás,
házilagos kivitelezés, otthoni buhera vagy olcsó anyagból-kezdetleges
megoldások kelet-európai módra, akkor meg rossz irányba
indulunk el. A low-tech egy alapvetően más szemléletet
jelent. Elsősorban azt, hogy nem dől be a technika mítoszának.
Tudja, hogy az új és hi-tech sok mindenre képes, de
mégsem mindenható – holott ezt a téves képzetet
igyekszik kelteni a kívülállókban -, és
hogy az egyéni gondolat és az invenció közvetlensége
elvész a gyártás és a felhasználás
sztenderdizált korlátai között.
Csörgő Attila évek óta dolgozik azokon a
hihetetlenül bonyolult szerkezeteken, amelyek háromdimenziós
számítógépes animációnak megfelelő
mozgó térbeli struktúrákat állítanak
elő a legegyszerűbb eszközökkel: görgőkkel,
csigákkal, zsinórokkal és ellensúlyokkal. Ezen
a kiállításon a platóni szabályos geometriai
testek – kocka, tetraéder, ikozaéder stb. – folyamatos egyesülését
és szétválását megjelenítő
szerkezetek sorozatának egy eddig még nem látott darabja
kerül bemutatásra. Pacsika Rudolf hétköznapi tárgyak
felhasználásával készíti installációit,
amelyek a mozdulatlanság és a mozgás, az egyensúlyi
helyzet és annak felborulása, a dolgok statikus és
dinamikus állapota közti átmenetek fázisaiból
építkeznek. Győrfi Gábor – bár az új
technológia eszközeit használja fel -szemléletében
közel áll a másik két művészhez.
Munkáival azt a jelenséget vizualizálja, amelyet
tudományos kutatók figyeltek meg kísérleteik
során: egyes biológiai modellek steril körülmények
között működésképtele!
nek, ám ha a rendszerbe véletlen hibák keverednek,
a modell életre kel.