Mozgásképek

Szombathy Bálint telefotográfiai gyűjteményének kialakítása 1980-ban vette kezdetét. A nyolcvanas évek folyamán – az újvidéki Magyar Szó napilap grafikai szerkesztőjeként – többszáz olyan hírügynökségi fotót mentett ki a napi selejtből, amelyek eredeti rendeltetésüket tekintve használhatatlanok voltak, ám megvolt bennük az esztétikummal bíró nyelvnek az a minősége, amelynek révén be lehetett őket emelni a művészetbe.

Szombathy a hibás hírügynökségi fotókat rendszerbe foglalta és már 1982-től kezdődően saját alkotásaiként állította ki, úgy fogva fel őket, mint Marcel Duchamp az objet trouvé-kat, avagy a talált tárgyakat.

Csatlakozva a budapesti Árnyékkötők elektrográfiai csoport megmozdulásaihoz, majd a Magyar Elektrográfiai Társaság alapító tagjaként Szombathy az utóbbi két évtizedben számos hazai kiállításon szerepeltette mozgásképeknek nevezett telefotográfiáit, melyeknek alapvető nyelvi tulajdonsága a felismerhető világ motívumainak szétesése, destrukciója, az ábrázoló nyelv állapotából történő kilépés a képi jel irányába.

Szombathy Bálint a képtávíró médiumát nemzetközi viszonylatban is egyedülállóan vonta be a művészeti kifejezőeszközök közé. A teljességre törekvő visszatekintő kiállítás anyagának túlnyomó része először kerül bemutatásra, átfogó képet adva az alkotó munkásságának e kevésbé ismert produkciójába.