Munkák a szürkezónából (Vanish)

Két színről akkor állíthatjuk, hogy azonosak, ha különböző fényviszonyok mellett egymás mellé helyezve őket nem mutatnak különbséget.

A színek standardizálására az ipari forradalom következtében, legelőször 1927-ben került sor a német RAL intézet által. Innentől kezdve a gyártási folyamatok színekkel kapcsolatos reprodukciója az általuk (és később hasonló cégek által) kiadott skálára támaszkodik.

A világszerte legelterjedtebb paletta (RAL Classic) 213 színre redukálja a végtelen spektrumot, s minden ami ezen kívül helyezkedik el, az ipari tömegtermelés számára majdhogynem értelmezhetetlen.

A RAL Classic leggyakrabban alkalmazott tíz árnyalata mind a szürkének valamelyik verziója. Ebből kiindulva a világon leggyakrabban előforduló 10 színárnyalat valószínűleg a RAL 7016, 9005, 7015, 9016, 9010, 7012, 9006, 7035, 7024 illetve a 9007.

A fentebb vázolt rendszer csupán egyike azon standard közegeknek, melyeket évek óta próbálok kizökkenteni sziklaszilárd pozíciójukból, s melyekről úgy gondolom, nagyban befolyásolják vizuális ismeretelméletünket is.

A kiállítás tipologikus munkák formájában járja körbe ezen struktúrákat, illetve azt a pozíciót, amely a határain foglalható el, s ahonnan megtapasztalható illetve beindítható bármilyen fokú szétesésük.