Mutációk II.

A Mutációk II. tárlat az Európai Fotófesztiválok Szövetsége (EMOP) által útjára indított fotókiállítás sorozat része, amely a fotográfia szerepének változását vizsgálja a technikai fejlődés következtében.

A 2006-07-ben bemutatott Mutációk I. kiállítás az analóg és digitális fényképezés jelenlétét és változó befolyását kutatta a kortárs fotóművészetben.

A Mutációk II. – Mozgó képek (2008-09) a videó és a fotóművészet határterületéről válogatott alkotásokat, kísérletet téve a két médium közötti határsáv átjárhatóságának feltérképezésére.

A Mutációk-sorozat harmadik része (Public Images Private View) az internet világában vizsgálja a fotográfia szerepét, foglalkozik a szerzőség kérdésével valamint a képek és közönség/közösség egymásra hatásával, az imagek közösségteremtő funkciójával.

A Mutációk-sorozat az EMOP kurátorai által a meghatározott tematika szerint összeállított művészlistán alapul, amelyből egy–egy kiállítás alkalmával a kurátor válogat „helyspecifikus“ installációt hozva létre.

A budapesti kiállításon hét művész mutatkozik be Zuzana Laptikova válogatásában. A svájci Peter Aerschmann megmutatja és egyben át is hágaj a fotográfia és a videó határát, amikor két- és háromdimenziós teret és mozgást kombinál egységes belső világot teremtve, de az utcai jelenetek ciklikus ismétlődése nem bontakozik ki a térben.

Christoph Brech (Németország) az idő folyását próbálja részekre bontva megragadni.Opus110A című munkájában egy karmester zakójának gyűrődését látjuk, miközben Bach zeneművét dirigálja. Brech célja, hogy grafikusan megjelenítse a mozgásfázisokat. A zene és a videó kombinációjával lehetősége nyílik a hangjegyek és a vizuális jelek közvetlen megfeleltetésére.

A kiállítás egy másik művében Jan Kuděj cseh fotográfus tesz kísérletet a folyamatos idő ébrézolására. Projections című műve valójában állóképek kombinációja, amelyek végtelenített videóvá komponálva mutatják be az időpillanatok sokféleségét. A tárlaton látható videókban egy folyamatosan működésben lévő mozgólépcső és egy vízesés mozgásfázisait követhetjük.

Jutta Strohmaier (Ausztria) videója (Passanger) slide show-ba rendezett fotogárfiák, amelyek egy ablakon beáramló fény változását mutatják különböző napszakokban. A technikai megjelenítés ellenére Strohmaier az idő mulandóságának és nem részleteire koncentrál.

A kiállító művészek egy szekciójának munkái a „szemfényvesztés“ fogalmával jellemzhetők. Tuomo Rainio finn alkotó City című videójában egy maga által fejlesztett speciális program segítségével teszi láthatóvá a város körvönalait, miközben az utcazajok a valóságos hely illúzióját keltik.

Sipos Melinda és Puklus Péter az ablakon beáramló napfény útját követik, áthatolva a falakon is Imported Lights című munkájukban.

Az eddig jellemzett művek az állóképet próbálták a mozgás érzékeltetésére használni, ezzel ellentétes irányt követ Ori Gersh, Angliában élő izraeli fotográfus, amikor csendélet-videót készít. A három dimenziós barokk kép inspirálta csendélet (Big Bang) sokáig a mozdulatlanság illúzióját kelti a nézőben, s csak a „mű“ végén döbbenünk rá a szemfényvesztésre.

Végül Olga Chernyseva kis képernyőkre komponált műve ablakok mozaikjából építi össze egy panelház ismétlődő homlokzatát. Az egyes, banális jeleneteket mutató rövidfilmek a tömbház megszokott állandóságába és mozdulatlanságába vesznek.

A Mutáció II. kiállított művészei által bemutatott alkotások azt mutatják, hogy a médiumok közötti határok feszegetése elsősorban megnövekedett technikai lehetőségekből ered. Mind kísérletek a technikai fejlődés művészi eszközhasználatára. A digitalizáció adta a legfőbb lehetőséget arra, hogy a különböző médiumok átfedései megmutatkozhassanak.

Zuzana Lapitková

Kiállító művészek: Peter Aerschmann (Svájc / Switzerland), Christoph Brech (Németország / Germany), Olga Chernysheva (Oroszország / Russia), Jan Kuděj (Csehország / Czech Rebublic), Ori Gersh (Izrael-Anglia / Israel- Great Britain) Tuomo Rainio (Finnország / Finnland), Sipos Melinda & Puklus Péter (Magyarország / Hungary) Jutta Stohmaier (Ausztria / Austria)