Művészet a tudományban

A művészet és kutatás közötti kapcsolat különböző formákat és jelentéseket ölthet. Az utóbbi évtizedekben egyre több művész kapcsolódott be olyan hagyományos tudományos kutatási környezetbe, mint amilyenek a laboratóriumok – tudósokkal, filozófusokkal, mérnökökkel együttműködve. A művészet és tudomány közötti különféle kölcsönhatás úgy tűnik, új perspektívákat ajánl a különböző területek ismert és komplex témáiban, lehetővé téve a művészek és kutatók számára, hogy elmossák a művészi gyakorlat és tudományos kutatás közötti határokat. Bár ezeknek az interdiszciplináris gyakorlatoknak a legjellemzőbb formája a művészek és kutatók közötti együttműködés, ez a kölcsönhatás egyéneken belül is megvalósulhat a művész-kutató és kutató-művész esetében.

A Művészet a tudományban kiállítás és konferencia lehetséges utak szélés skáláját vizsgálja, melyben a tudományos törekvések (a művészettörténeten és művészetelméleten felül) és a műalkotások kölcsönösen forrással láthatják el, inspirálhatják vagy kiegészíthetik egymást a tudományos intézetek falai között. Ezek a kísérletek felvehetik a művészeti kutatás formáját, mely utóbbi időben a tudásképzés legitim eszközeként vált elismertté, de a saját tudományos szakterület metareflexiójává is válhatnak, vagy a tudományos kutatás részévé vagy inspirációjává, sőt, olyan kísérletként is tekinthetők, amely a tudományt nem szokványos módon alkalmazza.