A tíz éve szülőfalujába visszaköltözött alkotó a magyar vidéket vizuális kutatásai révén páratlan mélységű költői érzékenységgel ábrázolja. Művei őszinte empatikus viszonyról tanúskodnak a „magyar ugar” ábrázolásában, legyen a téma táji, figurális, vagy szociografikus. Művészeti kifejező eszközeit folyamatos nyitottságra, kísérletezésre építi, ezért például a mostani,
Nagymama unokája című kiállítása szintén meglepetésnek számíthat.
Legújabb, nagyméretű papír alapú képein otthonosan ötvözi a festészeti és rajzi elemeket, s talán elmondhatjuk, ez a műfaj „fekszik” a művésznek legjobban. Kínai tus, akvarell, pasztellkréta, tempera, grafit, és még számos technikai elem egy képen való alkalmazásával különleges harmóniát – és egyben atmoszférát – teremt. A kiállított munkák egy sodorban készültek, témában, technikában befejezett szakasz.
