Nagyon nagy a csönd

Az elmúlt években a magyar festők is felfigyeltek egy adott földrajzi helyhez kötött, különböző műfajokban alkotó művészek kötetlen csoportjára, akik „Kolozsvári iskola” néven több jelentős kurátori kiállítást éltek meg. A csoporthoz tartozó néhány festő jól reflektált a 2000-es évek közepének korszellemére, és egy egyedi hangulatú festészet alapjait tette le.

Szabó 2 Attila 2010-es diplomamunkáinál is már megmutatkozott az érzékenység és őszinte reakcióképesség a térségben uralkodó festészeti irányra. Figuráit aktív pillanatban rögzíti a festői eszközökkel lezárt, meghatározott térben. A festményeken egy vagy két beállított alak jelenik meg. Az Edward Hoppert, vagy Jeff Wallt idéző beállítások hangulata különbözik a XX. század második felének művészeti érdeklődésétől.

Az üres utcákban, kihalt épületekben egyedül vagy egymással kompozíciós egységet alkotó „szereplők” állnak, fekszenek, egyszóval látensen cselekszenek. Figurái úton vannak, hiszen környezetük a múltat idézi, de ők maguk napjaink gyermekeként, lezseren, telefonálnak kapucniban, vagy egyéb módon rejtőzködnek.

A rejtőzködés és az időtlenbe menekülés az aktív, narratív „csönd” és az abban rejlő „beszédes mozdulat” keresése foglalkoztatja Szabó 2 Attilát. Viszont ez a mozdulat nem a festői mozgásról, esetleg manierista/barokkos fizikai aktivitásról szól, hanem a mentális jelenlétről, azonosságról az egyénre szabott helyszín és az ember kapcsolatáról.

Modelljei egy új kor szülöttei, amelyben a valóság relativizálódott és egyfajta egyénre szabható valóságkép lehetősége rajzolódik ki. Szabó 2 szkeptikus, festői viszonyát ehhez az állapothoz egyfelől a figurák cselekvéseinek kétes kimenetelében fogalmazza meg, másrészről ezt a szándékot erősítendő, az arcokat többnyire takarásba helyezi vagy a figurákat háttal, elfedve valódi énjüket, személyazonosságukat.

Az alakok maszkkal is védekeznek, de hogy mi ellen az kimondatlan marad. „Sok munkámat folytathatónak érzem, de a szándék nem a befejezetlenségre való törekvés, hanem annak az állapotnak a megtalálása, mikortól minden további jel csupán a látható valóság leképzését szolgálná”- mondja a művész.