Nem alakítás, csak kivárás. Nem növekszik, mindössze összeáll

„Borsos Lőrinc egy fiktív kortárs képzőművész, akit Borsos János és Lőrinc Lilla hívtak életre 2008-ban. Elsősorban a festészet és az installáció műfajaiban alkot, de a konceptuális hagyományokhoz híven, mindig keresi a vizsgált kontextus feldolgozására legalkalmasabb médiumot, technikát és nyelvezetet. Személyes hangvételű projektek mellett aktuális és egyetemes társadalmi és politikai jelenségekre reflektál.” – vallott magáról az alkotópáros. 2013-ban,– magánéleti- és alkotói válságát beismerve – önmaga megfogalmazására vállalkozott, és segítségül hívta Szenteleki Gábor festőművészt, majd Oltai Kata művészettörténészt, kurátort,– időszakosan kiterjesztve ezzel személyiségét.

A projekt kezdetén egyértelművé vált, hogy az önvizsgálat és öndefiníció eszközei nem csak a művészet története által hagyományosan használt vizsgálati módok lesznek; hanem a társtudományok, így a szociológia, a kulturális antropológia vagy a pszichológia által használtak; valamint ezektől teljesen távoleső területek mechanizmusai. A valós válaszkeresés mellett ezen módszerek, illetve a művészet területére specifikusan jellemző kérdésfeltevések tették lehetővé, hogy a berögzült válaszokat, szerepkliséket, elintézési módokat is górcső alá lehessen vonni.

Meddig terjed a művész omnipotensnek tételezett szerepe; a kézjegy és stílus, mint a beazonosítás és felismerhetőség (akár műkereskedelmileg is elvárt) minőségei; a kurátor előmozdító vagy blokkoló, felesleges vagy szükséges, szimbionta vagy parazita szerepe; a progresszívitást előíró művészeti közéletben felvállalt krízishelyzet nem jelent-e öngyilkosságot; magánélet és művészidentitás összefésülhető-e; alkotópárosként a női- vagy férfiidentitás inkább a sajátjuk, kell-e választani, milyen dinamika mozgatja ezt a kapcsolatot és fenntartható-e mindez egy magánéleti társulás (házasság) mellett.

A résztvevők kezdettől fogva egyenrangú alkotóként tekintettek egymásra, szerepüket szerződésben, megbeszéléseiket jegyzőkönyvben rögzítették. Borsos és Lőrinc a projekten keresztül és pszichoterápia segítségével vizsgálja felül a kettőjük által életre hívott alkotó hibridhez fűződő viszonyukat. A felmerülő anomáliákat Szenteleki megkísérli láthatóvá tenni az általa használt festészeti nyelv újrateremtésével. A ciklikusan átkonceptualizált folyamat a kurátor koordinálása és elemzése során szerveződik egységgé.

Az Önkritikus portré projekt közel két és fél éves időtartama során létrejött tárgyak közül mintegy hetvenet minősítettek műtárggyá az alkotók. Az eseménysorozat a projekt egészét dolgozza fel, bemutatva annak dokumentációját és a létrejött alkotásokat. A kArton galériában részletesen feltárt folyamat mellett a 115-106 lakásgalériában egy kvázi mikroszempont,– női-férfi polaritás, nemiség, gender reflexió – kerül kibontásra, a Latarka galériában pedig egy makroszempontú megközelítés nyit tágabb kontextust, mely Borsos Lőrinc és Szenteleki Gábor alkotói attitűdjére reflektál.

Az Önkritikus portré projekt összegzéseként független kiadásban megjelenik egy közel kétszáz oldalas könyv, mely távolabbról indítva mutatja be Borsos Lőrincet és Szenteleki Gábort (mindkettő oeuvre katalógusát elkészítve), valamint specifikusan a projekt során felmerült szempontok közül bont ki többet. A könyv szerzői: Hammer Ferenc, Hermann Veronika, Nemes Z. Márió, Oltai Kata, Seregi Tamás, Tatai Erzsébet. A kötet szerkesztője: Oltai Kata. Tervezett megjelenése: 2016. február vége.

Társszerzők: Oltai Kata, Szenteleki Gábor

Latarka galéria, 2016. január 13 – február 4.
kArton galéria, 2016. január 21 – február 26.
115-106 lakásgaléria, 2016. január 21 – február 28.