A napjainkban egyre inkább sűrűsödő szélsőségek, nyugtalan társadalmi-politikai környezetünk és kételyes kulturális-ökológiai kilátásaink idején az az emberi természetünkből fakadó ellentmondás miszerint vágyunk arra, hogy különlegesnek lássanak minket, sokszor mégis a biztonságot jelentő beilleszkedést választjuk, újraértékelést igényel. Beállni a sorba lehet a közösséghez való tartozás, az empátia jele – de lehet a kényelmes megalkuvás is. Nem beállni pedig jelenthet tudatos ellenállást, de akár öncélú figyelemkeresést is. A hazai művészeti közeg jelenlegi állapota – a szakmai önrendelkezés és anyagi források hiánya, a színtér megosztottsága és a kritikai hangok háttérbe szorulása – szintén felerősíti ezeket a dilemmákat. Mindez még aktuálisabbá teszi, hogy hogyan döntünk: beállunk sorba vagy más rendeződési formákat keresünk?
A kiállításról is elmondhatnánk, hogy teljesen beáll egy bizonyos sorba, amennyiben azt állítjuk, hogy célja a kérdésfelvetés. A kérdések azonban ezúttal a megszokott nézőpontból való kilépésre, önmagunkra, másokra és környezetünkre másképpen való tekintésére hegyeződnek ki. Figyeljük meg, milyen „sorokba” állunk be nap mint nap – tudatosan vagy anélkül –, és milyen normák szerint élünk. Ugyanakkor gondoljuk végig azt is, mikor és miért lépünk ki ezekből: egyéni döntésből vagy közösségi meggyőződésből?
A kiállítás bemutatja különböző módjait, olvasatait a sorba állásnak és az abból való kilépésnek, legyenek ezek egy mű tartalmába vagy egy művész alkotói attitűdjébe foglalva, vizsgálja a „sor” társadalmi, történeti és művészeti jelentésrétegeit – a mindennapi, egyéni dolgainktól az intézményi struktúrák rendszeréig. A művek az egyén és közösség, a konformitás és eltérés, ezek által a szabadság fogalmait járják körül.
Az Artus több mint egy kiállítótér – egy élő, organikus alkotóműhely, ahol a különböző művészeti ágak, szemléletek és alkotók egymás mellett, akár egymást inspirálva léteznek. Egy független, nonprofit tér, amely a különbözőségre épül, és nem egyetlen irányt képvisel, hanem lehetőségeket nyit. Az egyéniség és a közösség nem zárja ki egymást – az itt alkotók együtt vannak jelen, mégis önálló hangon szólalnak meg. Így a hagyományos intézményi kategóriákba nem beilleszkedő kiállítótér, ahol a határok átlépése természetes egyúttal ideális otthona, befogadója egy olyan kiállításnak, amely saját pozícióink különbözőségére és hasonlóságára, egyéni attitűdjeink és közös viszonyulásaink helyzetére akarja felhívni a figyelmet.
Ugyan azt állítani, hogy teljeskörű, abszolút igazságot fedő választ adna a kiállítás nem pusztán vakmerő, de teljesen téves is lenne. Mégis, kérdésekkel találkozunk eleget, ezért a kiállítás egy, arányaiban részleges, de jellegében konstruktív válasz keresésében fogalmazódik meg. A bátorság elsősorban nem a bizonyosságból, hanem sokszor épp a bizonytalanságból születik, amit krízishelyzetek tömkelege mozgat. Ezek hatására nem csak egyénileg, de kollektíven is lépéskényszerbe kerülünk, ahol az elkeseredés tettlegességbe, a kilátástalanság pedig alternatívakeresésbe billen át. Ahol a kérdésekből nemcsak válasz,
hanem irány is születhet.
Kiállító művészek: Borsos Lőrinc, Dobokay Máté, Flaviu Rogojan (RO), Florin Flueraș (RO), Gulyás Andrea Katalin, Lilith Öröksége (Fajgerné Dudás Andrea Júlia, Oláh Orsolya, Kusovszky Bea), Milinszki Boglárka, Norbert Kuki (SK), Sinkovics Ede, Szabó Liza, Virginia Lupu (RO).
Kurátorok: Dimitrov Nikoleta, Domokos Ferenc, Endrész Aliz, Kecze Zsófia Annamária, Sapp Tóth Lili
/
1 kiállítás, 5 kurátor. Különbözőek vagyunk, különböző szempontok alapján működünk, de azért még így is akad bennünk közös: korábban mindannyian a METU Design- és Művészetmenedzsment mesterképzésén ismerkedtünk meg, ugyanakkor egyikünk se szeret sorban állni. Jelen kiállítás előzményére is még közös tanulmányaink alatt került sor, amikor Pörczi Zsuzsanna, a METU Művészet- és Designelméleti Intézet vezetője és Nádor Tibor által megismerhettük az Artuslakókat, nyitottuk meg kiállításukat, melynek köszönhetően lehetőséget kaptunk, hogy az Artus Galériában szervezhetünk egy kiállítást. Olyat, amilyet mi szeretnénk… Az egyéni kurátori elképzelésekből csoportos kiállítás született, egymást keresztező gondolatokkal, művészi utakkal. Május 19-én láthatóvá válik egy kísérlet a párbeszédre, a feszültség és a szabadság terére.