Nem látja a fától az erdőt

A Rechnitzer Galéria terébe készülő, helyspecifikus installációjában Pataki Luca a fából, mint szimbólumból indul ki. Ennek kapcsán a gyökéreresztés, növekedés, átalakulás, rejtőzködés folyamatai érdeklik – rajzain a személyes megélések kapcsolódnak össze olyan mindenkit érintő kérdésekkel, mint az otthonkeresés, a hazatérés / visszatérés élménye vagy a saját út megtalálásnak tapasztalata. A galéria lenti tere két részre oszlik: a belső tér egyfajta barlanggá alakul, a tudatalattit és befelé figyelés aktusát reprezentálva, míg a külső térben az expresszív rajzok dominálnak, beavatva a látogatót Pataki különböző mítoszok által is inspirált gondolkodásába ciklikusságról, transzformációról valamint nem utolsósorban az alkotás, a rajzolás a művész életében betöltött kulcsfontosságú szerepéről. Kint és bent, sötét és világos, üresség és telítettség feszültségei érdeklik Patakit és ezek vonulnak végig az installáció különböző szintjein is.