A sokak által Rózsa-körként ismert avantgárd művész-csoportosulás fő szervezőjeként a 60-as évek neo-avantgárd művész-generációja után, új művészeti programot igyekezett kialakítani. Erdély Miklós mellett Birkás Ákos is inspiráló barátságot ápolt vele, ebben az intellektuális milliőben hozta létre első főműveit, amelyek főként fotógrammokból állnak, pl. Vallás előttes állapot című sorozata (1979) a belga S.M.A.K. gyűjteményében van.
A 70-es években environmenteket, performanszokat, grafikákat készített. 1979-ben New York-ba disszidált, ahol új fordulatot vett művészete, más szemmel látta magyarországi tapasztalatait, így a Budapesten kialakított filozófiai alapállása folytán festészetét a teljes redukció irányába vitte. A new yorki P.S.1 rangos ösztöndíját elnyerve több festményciklust hozott létre.
A személyi számítógépek kora előtt, 1983-ban készült első computer-grafikai sorozatában az 1965-67 között tartó kaposvári katona élményeit dolgozta fel. A „New York is my Vietnam” című sorozat (a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében van) és kézirat (angol nyelvű memoár), igazi ritkaságnak számítanak a 80-as évek magyar vonatkozású képzőművészeti termésében. Ennek a 80-as évekbeli műnek a továbbgondolása nagyméretű festmények formájában – egyetemi tanítványai együttműködésével – 2015-ben történt: e meglepően hatásos festményekből is láthatnak jelen kiállításon egy válogatást.
Halász András életműve bővelkedik festészeti fordulatokban, amennyiben a művész amerikai, belgiumi és magyarországi tartózkodásai során igyekezett mindig valami új megoldást találni az éppen felmerülő filozófiai-világnézeti problémákra. Célja egész életművében „a be nem láthatónak tisztán és konkrétan való megjelenése”- ahogy a művész leírta 1975-ben.
A Rugógyár Galéria kiállításán olyan műtárgyakat is láthatnak az életműből, amelyek az elmúlt két évtized jellegzetesen észak-európai, főleg belga (pl. Luc Tuymans) kortárs festészeti tendenciáihoz kapcsolódnak. Festményein aszketikus egyszerűséggel jelennek meg hétköznapi tárgyak: műtárgycsomagoló fólia, fotel, kanapé, matrac, palack. A csendéletek mindig redukált színskálán mozognak, tipikusan a barna-szürke-fekete-fehér szolgál alapul.
Ugyanezt a fókuszált, egyszerűségre törekvő, lényeglátó stílust érezhetjük az aktokon is. A Londoni Iskola aktjaival párbeszédben álló képein meztelen modelljeiben kevés személyességet mutat meg, a jelenlétre koncentrál minden mellébeszélés nélkül. Ez a fajta reduktív festészet méltó folytatása a 70-es években kialakított ars poeticának.
Halász András (Budapest, 1946) életművének most látható szemelvényeiben egy mélyen gondolkodó, filozófikus képzőművészt ismerhetünk meg, aki immár 5 évtizede dolgozik azon, hogy felmutassa a festészetben rejlő élet-interpretációk autentikus lehetőségeit.