1966-os New York-i letelepedését követően, bár művészete új irányt vesz, továbbra is elutasítja a táblaképfestészet hagyományait: mechanikusan reprodukált, felnagyított matematikai képletek, ipari rajzok, természettudományos tételek ihletik a képeit. Négyéves program keretében (1967-1971) dolgozza fel a természettudomány fő területeit, majd ezt követően felhagy az alkotómunkával, hogy művei kiállításának és – a világ számos pontján tartott előadások keretében – magyarázatának szentelje magát.
1977-ban a kasseli documentán tér vissza alkotóművészként a Deux Angles de 60° et 120° (60° és 120°-os szög) című, most is kiállított művével, amely aztán minimalista, shaped canvas jellegű alkotások sorát vezeti be. Különböző formában megjelenített, egyenes, megtört (szögek), görbe (ívek) és szabad (meghatározatlan) vonal témájából kiinduló fali reliefeket, szobrokat készít.
A szobrászat mellett, matematikai megközelítésű alkotásmódja radikális kifejezéseként, 2000 óta vásznon, vagy – színes háttér előtt – falon jeleníti meg a matematikai képleteket.