A kiállítás
elsőként tekinti át a közép-európai
„modern” és a kortárs képzőművészet
1949 és 1999 közötti történetét tudományos
eszközökkel feldolgozva. Az áttekintés mintegy 150
alkotó munkásságát öleli fel az alábbi
országokból: Ausztria, Csehszlovákia, majd Cseh Köztársaság
és Szlovákia, Jugoszlávia és utódállamai:
Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia,
Lengyelország, Magyarország.
Európa társadalmilag, politikailag és gazdaságilag
sorsdöntő átalakulások idejét éli,
hiszen nem kevesebb a tét, mint az új, egységes Európa
alapjainak átgondolása és megerősítése.
Ennek során kiemelten fontos szerep jut a volt keleti tömb országait
felkaroló integrációnak, a „keleti bővítésnek”.
Ebben a helyzetben rá kell mutatnunk, hogy Európa országai
olyan kulturális és szellemi közösséget alkotnak,
mely kétezer év történelmén alapszik, s
a különböző kultúrák fordulatos, ám
termékeny együttélése jellemzi. Ez azt is jelenti,
hogy meg kell értenünk az európai kultúrán
belül létező különbségeket, hogy el
kell fogadnunk és meg kell őriznünk a különböző
kisebbségek sajátosságait, hiszen csak így tudunk
létrehozni egy olyan értékrendszert, melyben az úgynevezett
„periféria” identitásai is megtarthatják szerepüket.
Jóllehet Közép-Európa már hosszú
ideje, a századfordulón pedig különösen a kulturális
centrum szerepét töltötte be és Bécs, Prága
valamint Budapest az irodalom, a tudomány és a filozófia
legfontosabb központjai közé tartoztak, ugyanez a Közép-Európa
a hidegháborús politikai helyzet és Európa kettéosztása
folytán elveszítette ezt a szerepét, és perifériaként
tekintettek rá. A kiállítással és a hozzákapcsolódó
rendezvényekkel új és izgalmas fényben szeretnénk
láttatni e régió képzőművészetét
a politikai kettéosztottság korában, majd a politikai
fordulat óta eltelt tíz esztendőben. Programunkkal
történelmi összetettségében kívánjuk
bemutatni a közép-európai kultúrát, annak
az átfogó geopolitikai-kulturális szférának
a részeként, mely magában foglalja Ausztriát
és a volt Jugoszláviát (illetve utódállamait)
is, hiszen ezeknek az országoknak a fejlődése maga
is az irodalom, színház, képzőművészet,
építészet stb. sajátosan közép-európai
minőségeit szemlélteti.
Kurátor: Hegyi Lóránd, Museum moderner Kunst Stiftung
Ludwig, Bécs Társ-kurátorok: Anda Rottenberg (Lengyelország),
Jana és Jiri Sevcik (Cseh Köztársaság) Katarina
Rusnakova (Szlovák Köztársaság),
Asszisztensek: Dieter Schrage, Achim Hochdörfer, Hanno Millesi (Ausztria),
Néray Katalin (Magyarország), Dunja Blazevic (Jugoszlávia
és utódállamai) közösen Bojana Pejiæ-tyel
(Jugoszlávia/Szerbia), Petar Cukoviæ-csal (Jugoszlávia/Montenegro),
Branka Stipanciæ-csal(Horvátország), Igor Zabellel (Szlovénia),
Meliha Husedzinoviæ-csal (Bosznia-Hercegovina) és Nebojsa Viliæ-csel
(Macedónia)
A kiállításhoz megjelent egy német és
egy angol nyelvű kétkötetes katalógus. A tanulmánykötet
az egyes országok 1949 és 1999 közötti történelmét
és művészettörténetét bemutató
esszéket közöl. A képkötet tartalmazza a kiállításon
szereplő művek színes reprodukcióját.
A kiállítás az alábbi időrendi és
tartalmi szakaszokra tagolódik, bár ez a korszakolás
csak Lengyelországra, Csehszlovákiára, illetve Csehországra
és Szlovákiára, valamint Magyarországra érvényes.
1949 – 1956: Totalitarizmus, elszigetelődés és kapcsolatok
a Nyugattal A modern képzőművészet pozíciói
a sztálinista totalitarizmus és Ausztria megszállása
alatt. A hivatalos és nem hivatalos művészet közötti
konfliktus és az elszigetelődés problémája.
1956 – 1968: Két forradalom között A hivatalos és
nem hivatalos művészet párhuzamos létezése
a szocialista országokban. A nyugati irányzatok hatásának
kihívása Ausztriában és Jugoszláviában.
1968 – 1980 Konvergencia és divergencia Különböző
ideológiai és esztétikai stratégiák egymás
mellett élése a szocialista országokban. A művészeti
fejlődés trendjei Közép-Európa centrumaiban
1968 után. A Kelet és Nyugat közötti kulturális
kapcsolatok különböző modelljei. Az új pozíciók
esélyei a képzőművészet nemzetközi
kontextusában és a közép-európai avantgárd
új tudata.
1980 – 1989: A fordulat előkészítése Glasznoszty,
peresztrojka és a diktatórikus struktúrákkal
szembeni reformmozgalmak a szocialista országokban. Változások
a volt Jugoszláviában.
1989 – 1999: Eufória, kiábrándulás, kijózanodás
Kortárs művészet Közép-Európa új,
posztkommunista demokráciáiban. Ausztria útja az Európai
Közösségbe. Kulturális válasz Jugoszlávia
feldarabolására.
Jugoszlávia
1948-89
Jugoszlávia a jugoszláv-szovjet konfliktus után kül
– és belpolitikailag egyaránt saját útra lépett.
Ez a korszak a nyolcvanas évek végén Jugoszlávia
szétesésével ért véget.
1989-1999
Ezt az időszakot a mai Jugoszlávia, Horvátország,
Szlovénia, Bosznia-Hercegovina és Macedónia képzőművészete
képviseli.
Ausztria
Ausztria történelmének utolsó fél évszázada
a következő korszakokra bontható:
1949 – 1955:
A háború utáni évek, a szövetséges
megszállás alatti időszaktól az államszerződésig.
1955 – 1968 és azután
Az 1968-as esztendő Ausztriában is mérföldkő
volt. A kultúrpolitika területén, ezzel pedig a művészeti
életben is a Kreisky- kormány hozott döntő változást.
1980 és azután
A művészeti életben megjelent az „új szenzibilitás”
s ezzel egy új művésznemzedék lépett színre.
A kilencvenes évek során megjelent egy fiatalabb nemzedék
is, döntően hozzájárulva a mai összképhez.
Nézőpontok / Pozíciók
Közép-európai művészet 1949-1999
2000. március 24. – május 28.
MegnyitóOpening: 2000. március 24. 18:00