Fajgerné festményeinek témaválasztása, performanszainak forgatókönyve a női lét marginális témái körül forog. (Látszólag) hagyományos női szerepeket ölt magára (háztartást vezet, gyereket nevel), miközben provokatív, zavarba ejtően intim megnyilvánulásaival, tabudöntögető attitűdjével folyamatosan feszegeti a határokat, felrúgja a hagyományos férfi-női szereposztást.
Statementként értelmezhető Önarckép anyaként (2016) című festményén például százkarú Sivaként ábrázolja magát: a nőt, aki egyszerre főz, szoptat, fest és feminista szakirodalmat olvas. A „láthatatlan munka” régóta meghatározó témája művészetének, amelyen keresztül a nagyrészt nők által végzett fizetetlen gyereknevelési és háztartási feladatok természetével foglalkozik. Számára a vászon és a test (saját teste) egyaránt projekciós felület, amelyeken keresztül társadalmi üzeneteket közvetít.
„A pandémia ideje alatt az otthonba, az intim szférába szorult minden, az intézmények bezárásával a munka és a magánélet határai megszűntek létezni. Kisgyermekes művészként egyszerre kellett óvónővé, tanárrá, házvezetőnővé válnom, mindemellett dolgozni és – ha maradt energiám – alkothattam. A világjárvány nemcsak hogy visszasodorta a nőket a háztartásba, de az elmúlt időszakban évtizedeket léptünk vissza a nemek közötti egyenjogúságban. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen radikális, mindenkit érintő élethelyzetben megszűnik a szcéna felőli nyomás, a külső és belső elvárások, a folyamatos teljesítéskényszer. Azonban a bizonyítási vágy és a FOMO érzés (a félelem, hogy kimaradunk valamiből) csak felerősödött, az elvárások ugyanúgy megmaradtak, hiszen a művészekről az az illúzió él, hogy a pandémia alatt sem tesz mást csak alkot és alkot.”
A No FOMO című kiállítás a háztartási feladatok mögé bújó nőről, anyáról, művészről szól, aki hátat fordít a hagyományos szerepelvárásoknak, hogy a karrierjéhez és a kiteljesedéséhez szükséges (alkotó) munkát elvégezhesse. Gondolatai a festészet és a globális társadalmi kérdések körül forognak. Fehér, középosztálybeli, Közép-Kelet-Európában élő nőként tisztában van helyzetével, nyugathoz képest elmaradott, a harmadik világhoz képest boldog és nyugodt élete van. Köztes „in between” helyzetben van, mint ahogy festészete is a figuratívitás és az absztrakció között helyezkedik el új sorozatában.
Popovics Viktória