A 35 évvel ezelőtt alapított Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum első alkalommal mutat be kizárólag női alkotók műveiből álló válogatást a gyűjteményéből. A kétrészes kiállítás első fejezetében elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön)reprezentációjával foglalkozunk, míg a második részben bemutatjuk a nők által választott műfajokat, témákat, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban.
A Női kvóta 01 kiállításra kiválogatott művekben tetten érhető, milyen sztereotípiákkal és hátrányos megkülönböztetéssel küzdöttek – és küzdenek ma is – a nők nemcsak a művészetben, de az élet minden területén. Alkotásaik a női testet, a női szerepeket, illetve a nőművészek helyzetét érintő kérdésekre mutatnak rá különféle eszközökkel és műfajokban.
A fogadófalra sűrített, férfiak által készített aktokkal azt demonstráljuk, hogy a művészetben miként jelent meg hagyományosan a női test a férfi tekintetén keresztül, mint modell, múzsa vagy a szexualitás tárgya. Ennek ellenpontjaként látható Nagy Kriszta plakátja, amely nemcsak a fogyasztói társadalom nőképének, de egyben a nők művészetben betöltött passzív szerepének, tárgyiasításának is a kritikája. A művészettörténet nőábrázolását és nőképét teszi vizsgálata tárgyává Veszely Beáta és Hersko Judit is, híres festményeket, illetve a boszorkányok cselekedeteit ábrázoló rajzokat kisajátítva és átdolgozva.
A hagyományosan férfiak által uralt intézményrendszerben a hetvenes években nehezen találtak utat az olyan alkotók, mint Lourdes Castro, Drozdik Orshi, Natalia LL, Kele Judit vagy Ladik Katalin. Alkotásaik a (kelet-európai) feminista szemléletű művészet korai példái, ahol a nő(művész) kilép addigi passzív szerepéből, hogy az élet és a művészet aktív szereplőjévé váljon. Egy évtizeddel később Ujj Zsuzsi a nyolcvanas évek lázadó, alternatív szcénájának szereplőjeként már a korábbi nőideál radikális lebontásával kísérletezik.
Beöthy Balázs és Németh Hajnal közös munkájában a kilencvenes években – csakúgy, mint Németh Hajnal videóiban – a férfi-női szerepekkel való ironikus játék kerül a fókuszba, míg Olga Tobrelutsz felöltöztetett antik szobrai a változó szépségideálok, a művészeti akadémizmus, a fogyasztói társadalom és a divat témáját egyaránt felvetik.
Katarzyna Kozyra ellentmondásos fogadtatású videóinstallációjában a minden szépítés és idealizálás nélkül női testábrázolás szembemegy a tökéletes test ideálját kergető társadalmi elvárásokkal, így provokációnak is tűnhet, miközben a fürdőben lejátszódó hétköznapi jeleneteknek ünnepelt művészettörténeti előzményei vannak. Az öregedésnek, a test romlásának képei jelennek meg a lengyel Zuzanna Janin műveiben is, aki egyetlen műbe sűríti a test változásait – egy nő életét, gyermekkortól az időskorig.
A nők jelenkori társadalmi helyzetével, a velük szemben támasztott elvárásokkal, a nevelés és fegyelmezés eszközeivel, a többségi társadalom pressziójával, a testképpel és a női szexualitással foglalkoznak Eva Kotátková, LA Raeven, KOJA, valamint Németh Ilona érzéki, nagyhatású műveikben. Jeanne van Heeswijk Budapesten készített interjúsorozatában különböző női tulajdonságokat képviselő interjúalanyok beszélnek a hivatásukról, felvillantva az autonóm és sikeres, ugyanakkor számos gátló tényezővel küzdő mai nő alakját.
Szipőcs Krisztina