Női történetek a rajztól az animációig

A kiállítás négy női alkotótól (Magyarósi Éva, Szabó Eszter, Ágnes von Uray-Szépfalvi és Wundert Judit) mutat be animációkat és az animációk alapjait képező olyan képeket (rajzokat, festményeket), filmstilleket, melyek önálló műként is léteznek.

A projekt fókusza az álló- és a mozgókép közötti különbség: hogyan változik a kép jelentése, ha állóképként vagy animáció fázisrajzaként jelenik meg, illetve mennyiben bővülhet a jelentés, ha a kettő együtt van kiállítva. A válogatás másik szempontja a női tekintet, ami a bemutatott képeket és animációkat karakteresen, de eltérő módon határozza meg.

Hagyományos női karakterek jelennek meg kislány kortól a felnőtt korig Uray-Szépfalvi Ágnes Bartók gyermekdalára készült munkáján. Az alkotók közül Uray-Szépfalvi az, aki inkább esszencialista módon látja a női szerepeket – bizonyos szempontból Bartókhoz hasonlóan a hagyományból táplálkozva gondolja el azokat.

A kiállítás egyik nagy egysége a társas kapcsolatok kérdése köré szerveződik. Magyarósi Éva Kettőnkről röviden című animációja párkapcsolati számvetés rajzos-monológ formában, akárcsak az idei Leopold Bloom-díjas Szabó Eszter A here elhagyása című munkája. Wunder Judit a magány és társtalanság kérdését vizsgálja: Kötelék című animációs filmjének főszereplője egy fiatal nő, aki lakásában elszigetelten éli napjait, és szerelem után vágyakozik. Szabó Eszter műveinek főszereplői fáradtan bolyongó nők, akik cipelik (szó szerint és átvitt értelemben vett) terheiket.

A kiállítás másik nagyobb egysége az archaikus világoké, legyen az a Paradicsom, melynek visszahódítása történik Szabó Eszternél, vagy egy egészen mágikus ember-természet viszony, ahogy az Magyarósi Éva Tundra című enigmatikus, szürrealisztikus animációjában megjelenik. Magyarósi az emberi test és a többi élőlény, illetve a kozmosz közötti kapcsolatot kutatja – keresi a harmóniát, amely egyesít minket a természettel és a világegyetemmel. Magyarósi Éva Láthatatlan rajzok című animációja a személyes emlékezettel foglalkozik, annak szubjektív kiemeléseivel, súlypontozásával. Saját családjával, kiemelten is az édesapjával kapcsolatos emlékeit eleveníti meg különböző médiumokban.

A portré műfajának sajátos megközelítésével találkozhatunk Uray-Szépfalvi Ágnes mozgó portréin és Szabó Eszter Facelift című animációjában. Munkáikban a kép megmozdulása néhány ismétlődő mozzanat erejéig jellemző, míg Wunder Judit és Magyarósi Éva animációi hosszabb, titokzatos, balladai szerkesztésű narratívák. A négy alkotó életműve egészében is jól példázza az álló- és mozgókép jelentésbeli különbségét, a kiállításban pedig kiderül, mit tehet hozzá az egyes munkákhoz együttes installálásuk.

Bordács Andrea